Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
zeti Bank pincéibe menekülve szervezte az ellenállást, hadat üzent Németországnak, és a királyhoz hű hadsereg egységeivel augusztus 26-án megtörte a német támadás erejét. Augusztus 31-én a Vörös Hadsereg egységei bevonultak a németektől megtisztított Bukarestbe. A román fordulat elérte azt, amivel október 15-én Horthy kudarcot vallott — ideig-óráig átmentette a régi királyi rendszert Romániában, szembefordította az országot Németországgal, és a valamennyi románt egyesítő nemzeti cél, Észak-Erdély magyar uralom alóli felszabadítása érdekében elfogadta az 1944. szeptember 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményt. Románia a békeszerződés jóváhagyásától függően Erdélyt (vagy annak nagyobb részét) megkapta; ugyanakkor Besszarábiát, Észak-Bukovinát, valamint Dél-Dobrudzsát elvesztette. A két világháború közötti ,,Nagy-Románia” területe mintegy 70 ezer négyzetkilométerrel csökkent. Az ország nemcsak a két- és fél millió körüli Vörös Hadsereg ellátását vállalta, hanem 300 millió dollár jóvátétel fizetésére is kötelezték. A fegyverszüneti egyezmény előírta, hogy a Vörös Hadseregnek alárendelve 12 hadosztályt küldjenek a frontra. Románia, mint legyőzött, „volt ellenséges” állam a békeszerződés aláírásáig, 1947. szeptember 15-ig elvesztette szuverén jogai gyakorlásának lehetőségét, a fegyverszünet végrehajtását biztosító Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet irányítással és végrehajtó apparátussal gyakorolta a valódi főhatalmat. A fegyverszüneti feltételeket a Szovjetunió határozta meg; az amerikaiaktól ehhez szabad kezet kapott; az angolok pedig — román szempontból — inkább rontották, mint javították a feltételeket (az Erdélyre vonatkozó megfogalmazást ők vetették bele a szövegbe; Bukarest környékének román igazgatás alá helyezését pedig kívánságukra törölték). 1944. november elején — az időközben az 1923-as Alkotmányt helyreállító, a hadseregre és a négy pártra (Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt, Szociáldemokrata Párt, Román Kommunista Párt) támaszkodó — Mihály királyt Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes rábírta arra, hogy az augusztus 23-i fordulatot szervező barátaitól megváljon; Maniu és Bratianu elveszítse államminiszterségét. A Maniu-gárdák garázdálkodása miatt Vinogradov, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökhelyettese 1944. november 12-én kiparancsolta a román közigazgatást Észak-Erdélyből. 1944. december elején Radescu tábornok alakított kormányt. A jaltai háromhatalmi együttműködést felborítani nem kívánó amerikaiak, és az 1944. októberi Churchill—Sztálin megállapodás következtében megkötött kezű angolok képtelenek voltak a romániai események menetére befolyást gyakorolni. 1945. február 27-én Visinszkij azt szorgalmazta Mihály királynál, hogy Radescu leváltásával „az ország demokra103
