Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
érkező bírálatok ezt sürgették. A kongresszuson ehelyett az első titkár szűk csapata csupán saját sorait zárta szorosabbra. A Szolidaritás-időszak, 1980—1981 A bátortalan és összefüggő reformokat nem ígérő gazdaságpolitikai változásokból 1980-ban is az áremelések kerültek az intézkedési tervek élére. Noha az új miniszterelnök, Gierek bizalmasa, Babinek az áremeléseket — tanulva elődei példájából — óvatosan kívánta „adagolni”, ekkor a társadalmi önszerveződés már olyan szintű volt, hogy az 1980 májusában bejelentett, alapjában véve jelentéktelen árintézkedések jeladásnak bizonyultak. Országszerte futótűzként terjedtek a munkássztrájkok. Az 1980-as nyári sztrájkok, majd nyomukban a Szolidaritás Szakszervezet megalakulása egyértelműen igazolta a KOR taktikájának helyességét. Ez a kommunista gyökerű, majd a rendszerrel szembefordulva, baloldali ellenzékiségben gondolkodó, munkásvédelmi és emberi jogi kérdéseket előtérbe helyező mozgalom 1976-os megalakulása óta a független szakszervezetek létrehozásán fáradozott. Kurón és Michnik, a KOR két legtekintélyesebb vezetője ezt tekintette a társadalom intézményi demokratizálódása irányába teendő első lépésnek. Nem számoltak azonban a KOR aktivistái a szakszervezet robbanás- szerű létrejöttével, és ami ezzel együtt járt, a pártállam nem erőszak funkcióinak teljes bénulásával. Az 1980—81-es időszakban az állam — sarkában az ellentámadást erőszakoló szovjet vezetéssel — működőképtelennek bizonyult, ez vezetett a szakszervezeti stratégia bukásához. Mindenekelőtt a gazdaság omlott össze. A tervutasításos rendszer a politikai fellazulás miatt veszített korábbi fegyelmező-integráló erejéből. A lakosság piaci ellátását az tette tönkre, hogy a sztrájkok nyomán mindenütt megalapozatlan fizetésemeléssel igyekeztek a munkásokat lecsillapítani. Felpörgött a bérverseny, miközben az árakat a politikai alku eredménytelensége miatt a szakszervezet nem engedte emelni. Milyen szakszervezetnek tekinthető a Szolidaritás? Nemcsak a hatalom közvetlen birtokosai, de mások is gyakran hangoztatták, hogy a Szolidaritás nem tisztázta, hogy szakszervezet, vagy politikai mozgalom-e. Pedig ez a sajátos kettősség csupán a totális hatalmi szerkezet logikus következménye. Ugyanis csak egy széles egységfronton alapuló erőnek volt esélye arra, hogy a hatalom birtokosaiból jogilag is garantált önmegtartóztatást kényszerítsen ki. így a Szolidaritás egyidejűleg volt szak- szervezet, de méginkább egy politikai változásért küzdő, széles alapokon 63
