Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
A jelen — és megítélésünk szerint az elkövetkező 5-10 év — realitása a Gorbaesov-féle középutas megoldási kísérlet, amit az erős elnöki rendszer támogat. A hatalom bázisa átkerül a pártról az államra úgy, hogy közben lehetőleg a KP ne essen szét. Az 1988 májusi országos pártkonferencián azt hangsúlyozta: „Az SZKP KB véleménye szerint a legfelsőbb képviseleti szervek és az egész tanácsi rendszer szerepének növelése, a hatalom törvényes jellegének erősítése, nemzetközi téren pedig a Szovjetunió jobb képviselete érdekében létre kellene hozni a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének tisztét.”27 A javaslat értelmében a leendő elnököt széles állami hatáskörrel ruházzák fel: általános irányítás, a törvények és a fontosabb társadalmi-gazdasági reformok előkészítése, külpolitikai, védelmi, biztonsági döntések stb. L Legfelsőbb Tanács 1990 február végi ülésén2s név szerinti szavazással és szavazattöbbséggel döntött az elnöki rendszer bevezetéséről. Az elnöki rendszer bevezetésére vonatkozó javaslatot V. Kudrjavcev, az ismert alkotmányjogász terjesztette elő. Indokolása lényegesen eltért az 1988-as gorbacsovi indoklástól, amennyiben a fő hivatkozási alap a végrehajtói hatalom elégtelen működése volt. A kollektív államfői testület — állapította meg — nem volt elég hatékony, amikor gyors döntésekre volt szükség. Az előterjesztés szerint az elnök az állam egységét testesíti meg. Legfőbb feladata a törvények megvalósításának figyelemmel kísérése. Ami nagyon lényeges, az elnököt maximum kétszer ötéves periódusra választják meg népszavazással, több jelölt közül. Az előterjesztés óriási vitát váltott ki már a Legfelsőbb Tanács ülésén is. Az elnöki rendszer bevezetése alkotmánymódosítást vont maga után, amely a Népképviselők Kongresszusának kompetenciájába tartozik. A kongresszus rendkívüli ülésszakát 1990. március 12—13-ra hívták össze.29 Az elnöki rendszer bevezetésével kapcsolatos vita itt tetőzött. Gorbacsovnak sikerült ugyan a képviselők többségét meggyőzni arról, hogy az ország súlyos helyzete sürgeti az elnöki rendszer mielőbbi bevezetését. A vita alapkérdésekről folyt. A radikális reformerek szerint az elnököt a minden eddigit meghaladó mértékű hatalommal csak erős parlamenti ellenőrzés mellett szabad felruházni, s pontosan meg kell határozni, mely kérdésekben nem dönthet az elnök a parlament nélkül. A Kudrjavcev által beterjesztett törvényjavaslatról csak a Pravda adott a fő vonalakat vázoló tudósítást, szövege csak egy hét múlva került nyilvánosságra. Ebből az derült ki, hogy az elnök hatalma igen nagy: joga van szükségállapotot elrendelni, katonaságot kivezényelni a köztársaságokba az illető köztársaság legfelsőbb tanácsával való egyeztetés után. Feloszlathatja a Legfelsőbb Tanácsot, javasolhatja a Népképviselők Kongresszusának az új Legfelsőbb Tanács megválasztását. Megvétózhatja a 52
