Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
hogy a sztálinista struktúrák lebontása a politikai rendszerben nem megy egyik napról a másikra. A kiváló taktikai érzékkel rendelkező Gorba- csovnak is négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a peresztrojkát lassító középvezetői réteg pozícióit megrendítse. Bár megítélésünk szerint a Szovjetunió — a jelenlegi helyzet minden bonyolultságával, ellentmondásosságával és átmenetiségével együtt is — a nyílt, pluralista politikai rendszer kialakítása felé halad, s e folyamatnak egyaránt vannak tudatos és spontán összetevői, a következő 4—5 év egy változó, megreformálódó kommunista párt irányítása alatt vihet közelebb ehhez a célhoz. Úgy tűnik, Gorbacsov a politikai mozgások centrumában állva és ott megmaradva erre törekszik, rugalmasan alkalmazkodva az erőviszonyok és a feltételek változásaihoz, amelyekre természetesen befolyást is gyakorol. „A változások jövője attól függ, képes lesz-e Gorbacsov (vagy utóda) olyan embereket találni, akiknek az új iránti fogékonyságát nem korlátozza az ideológiai kölönc, s ezek az emberek el tudják-e nyerni az állampolgárok bizalmát? Gorbacsov vállalkozásának kockázata éppen abban áll, talál-e majd ilyen embereket a pártban, és képes lesz-e megtartani őket a párton belül.22 A február végén lezajlott tömegtüntetések és az ott elhangzott radikális követelések nemcsak azt mutatták, hogy formálódnak azok az új iránt fogékony politikusok, akik az elkövetkező 5—10 éves időszakban vezető posztokra kerülhetnek, hanem az is világossá vált, hogy ténylegesen csökkent a bizalom a párt és az állami vezetők — közöttük Gorbacsov — iránt is. Az SZKP helyzete bonyolult. Egyfelől nehezen tud szót érteni saját belső ellenzékével a Demokratikus Platformmal, amelynek álláspontja sok kérdésben a szociáldemokrata jellegű szervezetek (Demokratikus Szövetség) elképzeléseihez áll közel. Az SZKP helyzetét az sem könnyíti, hogy a köztársasági választásokon — lásd Litvánia — az ellenzéki jelöltek kerültek vagy kerülhetnek túlsúlyba a helyi tanácsokban és parlamentekben. A párt és állami vezetés reagálása óvatos. Rizskov kormányfő február 23-i tévébeszédében felvillantotta a kerek- asztal-megbeszélések elindításának lehetőségét,23 ami a demokratikus ellenzék egyik fő követelése. Jogosan vetődik fel a kérdés, vajon van-e más alkalmazható megoldás a jelenlegi helyzetben, mint a kerekasztal és lati átalakítása felé.'’24 Mindez arra utal, hogy Gorbacsov ,,. . .bizonyos mértékig felismerte a szovjet rendszer . . . kudarcát ..., de nem valószínű, hogy . . . van általános terve a helyesbítésre.. .; pragmatikus módon igyekszik alkalmazkodni, és ennek során halad a korlátozott reformoktól a rendszer gyakorlati átalakítása felé.”24 A pragmatikus alkalmazkodás legfontosabb lépései a Népképviselők 50
