Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben

sége azonban túlment a hatalom toleranciájának határain, ellenük törvényes eljárást és tevékenységük korlátozását helyezték kilátásba.12 E csoportok rendkívül sokszínűek — állampolgári kezdeményezések, politikai klubok, baloldali független csoportok, konzervatív — hazafias beállítottságú csoportok, ellenzéki, nacionalista, független, disszidens stb. —, a róluk alkotható kép meglehetősen változatos.

A legszervezettebb politikai erőt a népfrontok képviselik. A népfrontok a Balti Köztársaságokban jöttek létre 1988 tavaszán—nyarán az országos pártkonferencia előkészítésének időszakában a peresztrojka támogatására. Gyors fejlődésük során azonban egyre inkább nemzeti színezetet öltöttek, s a népfront mint politikai szervezeti forma az egész Szovjetunióban elterjedt, főként a nemzetiségi területeken. Az Észt Népfront már megalakulásakor 50 ezer tagot számlált, a Litván Népfront tagsága 220 ezer fő.13 A baltikumi népfrontok októberi ülésein — amelyet a Baltikum októberi forradalmának neveznek — programokat dolgoztak ki a gyökeres változásokra, a demokratizálásra. A mozgalmak vezetői nem hivatásos politikusok, s 1988 októberében még azt hangsúlyozták, hogy nem törekszenek pártalapításra, de részt kívánnak venni a választásokon és ellenőrizni kívánják a tanácsi munkát. Gazdasági elképzeléseiket három pontban lehet összefoglalni: teljes gazdasági önelszámolás, gazdasági önállóság, „nyitott gazdasági övezeti’. A kongresszusokon elfogadták a Szovjetunió keretein belüli, saját állampolgárságú Balti Köztársaságok Egyesülésének megalakulásáról szóló javaslatot. Tény, hogy a „Baltikumban ma a népfrontok képviselik a legszervezettebb politikai erőt. Ennek . . . oka a közös nemzeti, területi érdekekben, abban a közös eszmében rejlik, amely a társadalom jelentős rétegeit képes mozgósítani. Moszkvában — ahol nem tudtak hasonló célokat kitűzni — érdektelenség, sőt ellenséges szembenállás fogadta az országos jellegre igényt tartó népfront szervezését.14

Az 1989-es év alapvető tendenciája a társadalmi-politikai mozgalmak és csoportok földrajzilag való kiterjedése volt. Népfrontok jöttek létre Moldáviában és Üzbegisztánban, Abháziéban és Dél-Oszétiában, Dagesz- tánban és Burjátiában. Jaroszlavban jött létre az OSZSZK Népfrontja.

A politikai csoportosulásokat struktúrájuk alapján három kategóriába lehet sorolni: 1. népfrontok, 2. klubok, egyesületek, társaságok, 3. pártok és párttípusú politikai képződmények. Politikai vagy társadalompolitikai jegyek alapján vannak hazafias, munkás, szocialista, szociáldemokrata, liberális-demokrata, ökológiai, monarchista, anarchio-szindikalista és vallási jellegű mozgalmak. Megkülönböztethetők nemzeti-demokratikus (főként a köztársaságokban) és általános demokratikus mozgalmak.

41