Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
den részében találhatók a közép-európai robbanásveszély kiaknázásában érdekelt belpolitikai csoportosulások, mégis nagyobb a valószínűsége a globális érdekek érvényesülésének. Hasonló hatások várhatók a regionális gazdasági együttműködés oldaláról. A KGST nemcsak az irányítási rendszer, együttműködési technikák életképtelensége miatt, hanem elsősorban a reálfolyamatokban tükröző válságjelenségek, teljesítményi korlátok következtében nem tud orvoslatot nyújtani a térség gondjaira. Institucionalista illúzió feltételezni, hogy a reálfolyamatokban ható hajtóerők hiányát valamiféle új együttműködési-elszámolási forma ellensúlyozhatja. Adott körülmények között a közép-európai együttműködés energiafelszabadító hatása fékezheti a Kelet-Európával folytatott — a korábbi rendkívüli helyzetben mesterségesen felduzzasztott — gazdasági együttműködés összeszűkülését. A nyugat-európai integráció szempontjából egy életképes középeurópai együttműködés csökkentheti az „elözönlési szorongásokat”, kí- méleti időt nyújt az új partnerek befogadásához, s mérsékli a középeurópai országokban jelentkező válságveszélyek elhárításához szükséges nyugat-európai ráfordításokat, az NSZK gazdasági megerősödéséből fakadó francia—olasz aggodalmakat. A kölcsönös fenyegetettség érzetének csökkenése általában módosítja a katonai, nemzetbiztonsági doktrínákat, így a szövetségi rendszerek funkcióit és doktrínáit is. Ma már a NATO céljaira sem érvényes a három ,,T”-be sűrített, egykori angol mondás „az amerikaikat itt tartani, az oroszokat Európától távol tartani, a németeket ellenőrzés alatt tartani”. A veszélyeztetettség külső elmúlása magával hozza a szövetség kohéziós erőinek elapadását, a nyugat-európai biztonságpolitikában csökkenti az Egyesült Államokra utaltság mértékét s ötödfél évtizeddel a második világháború után ugyancsak megkoptatta a német veszélyre hivatkozó érvek meggyőző erejét, azaz az európai polarizációval ellentétben eleve mozgásteret teremtett közép-európai törekvések számára. Ezt tetézi a kelet-európai gazdasági teljesítmények kedvezőtlen alakulása nyomán hosz- szabb távra eleve nem vállalható lépéstartás egy csúcstechnológiákkal folytatott fegyverkezési versenyben3, sőt több oldalról megkérdőjelezhető nagy páncélos kötelékek közép-európai áílomásoztatásának stratégiai bölcsessége és gazdasági elviselhetősége is. Érlelődik az a felismerés, hogy hatalompolitikai szempontból a befolyási és biztonsági szféra fogalma mindinkább elválik. A közép-európai országok például a múlt öröksége alapján még beletartoznak ugyan a Szovjetunió biztonsági szférájába, habár a csúcstechnológiákra alapozott, interkontinentális jellegű rakétarendszerek mellett a múlt doktrínáiból örökölt előretolt peremsávok értelmetlenek, de tudomásul vehetők. A be20
