Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)
jól érzékelteti a Szovjetunió himnuszának sorsa. A sztálini himnusz, amely 1944-ben váltotta fel az Internacionálét, mint nemzeti himnuszt, 1956-tól szöveg nélküli dallammá minősült vissza, mert a következő szavakat tartalmazta: Lenin pártja, Sztálin pártja vezet bennünket győzelemre. Az 1977. szeptember 1-jétől újra szövegesített himnusz úgy módosult, hogy „Lenin pártja, a nép ereje vezet bennünket a kommunizmus diadalához”. Vagyis: Sztálin személyének kiiktatásával, de az ő eszme- rendszerén alapuló cél felé — az ő nevével fémjelzett rendszer segítségével — kell haladni. A Brezsnyev-korszakban széles reformhullám bontakozott ki a keleteurópai országokban. A politikai bátorítást adó Koszigin-reformoknak a 60-as évek végére történt kimúlásával viszont a csehszlovák és a magyar reformkísérlet magára maradt a térségben. A legátfogóbb változásokat megcélzó és a kommunista párt szerepét is újraértékelő csehszlovák reformok természetesen szembekerültek a brezsnyevi politikai elvárásokkal. A szovjetek számára a megoldást az nehezítette, hogy ezúttal a tartalmas reformok a csehszlovák testvérpárton belülről indultak ki és fejlődtek. Ebben a helyzetben a korábbi beavatkozási módok továbbfejlesztett változataként került sor egy nemzetköziesített katonai intervencióra a VSZ öt tagországa részvételével 1968 augusztusában. Ez az akció a Brezsnyev- doktrína megelevenedése volt, amelyet névadója a következőképp indokolt: „Amikor a szocializmussal ellenségesen szemben álló belső és külső erők kísérletet tesznek arra, hogy valamelyik szocialista ország fejlődését a kapitalista rend restaurációja irányába fordítsák, amikor az illető országban veszély fenyegeti a szocialista közösség egészének biztonságát, ez már nem csupán az adott ország népének a problémája, hanem közös probléma, valamennyi szocialista ország gondja.”11 A csehszlovák példán okulva és a politikai nyomásgyakorlás szorításában a magyar vezetés is leállította az 1968-ban beindított „gazdaságirányítási reformot”. A 70-es évek elejére így visszaállt a „rend” és a keleteurópai országok mindegyikében a „fejlett szocializmus” jegyében fogant alkotmányok és pártprogramok születtek. Az évtizedre jellemző térségbeli egységtendenciák gazdasági vetületeként fogadták el 1971-ben a KGST „Komplex Programját”, a szovjet tömb integrációját meghirdető dokumentumot is. A „fejlett szocializmusból” a „fesletí szocializmusba” 1982. november 7-én Brezsnyev a Lenin-mauzóleumról köszöntötte a felvonulókat, de három nappal később a moszkvai rádió már gyászzenét sugárzott. A közvéleményt csak másnap tájékoztatták a főtitkár haláláról, 28
