Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)

zás” kora. Ezt a pert a következő években további politikai perek követték az ország minden részén, s ekkor jelent meg az ellenzék ellen az állam által alkalmazott új fegyver, a pszichiátriai kórházba zárás intézményének bevezetése is.

Eközben a vezetés nagy történelmi dátumok bűvöletében élt: 1966- ban a német csapatok feletti moszkvai győzelem 25. évfordulóját és a „sztálini alkotmány” 30. évfordulóját, 1967 novemberében az Októberi Forradalom 50. évfordulóját, később, 1970 áprilisában Lenin születésének 100. évfordulóját ünnepelték.

Ez az ünnepi hangulatteremtés adott alkalmat arra, hogy Szuszlov meghirdesse a „fejlett szocializmus” koncepcióját. Brezsnyev 1967-ben „A szocializmus ötven évének nagy győzelmei” című ünnepi beszédében határozta meg először úgy a szovjet társadalom fejlettségi fokát, hogy a „Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalom”. Ennek lényegét a következőkben jelölte meg: „A fejlett szocialista társadalom az új rendszer társadalmi-gazdasági érettségének törvényszerű foka a kommunista társadalmi alakulat alsó fázisának keretében. Lenin szavaival ez a teljesen megszilárdult szocializmus, amellyel elkezdődik a fokozatos áttérés a kommunizmusba. .. A fejlett szocialista társadalom legfőbb megkülönböztető ismérvei a következők: akadálytalanul érvényesülnek a szocializmus törvényei és mutatkoznak meg a szocializmus előnyei a társadalmi élet minden területén, kialakult a társadalmi rendszer szerves integritása és dinamizmusa, politikai szilárdsága, megbonthatatlan belső egysége.”7

Ezen illuzórikus szép szavak helyett azonban a szovjet valóság más képet mutatott a hetvenes évek elején. Szolzsenyicin távozásra kényszerült, a KGB pedig állandóan zaklatta és letartóztatta a kis ellenzéki csoportokat, köztük a helsinki záróokmány betartását ellenőrző csoportot. Az alkoholfogyasztás fantasztikus mértékben nőtt, például míg az egy főre jutó vodkafogyasztás 1963-ban 8 liter volt, addig 1973-ra 28 literre emelkedett. Az átlagos várható életkor a 70-es évek közepén az 1960-as szintre esett vissza, s 1975-től egyáltalán nem közöltek hivatalos szovjet halálozási statisztikákat. A bűnözés méretei szintén erőteljesen növekedtek, amire válaszul sorra születtek a központi határozatok a „szocialista törvényesség és a rend megszilárdításáért”. Az elítéltek száma a 70-es évek közepén i-2,5 millióra volt tehető, ami az ország lakossága 0,4-1 száz- lékát tette ki.8 A tömeges elégedetlenség látványos bizonyítéka volt a növekvő kivándorlási statisztika: 1970-ben 10 ezren, 1973-ban 32 ezren, 1975-ben 13 ezren, 1979-ben 43 ezren távoztak hivatalos engedéllyel az országból. A számok természetesen nem a kivándorlást igénylők teljes körét jelzik, hiszen az engedélyezés a hatalom kezében volt. A hatalom26