Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Nagy Miklós - Póti László: Demokrácia és reform Európa keleti felében
A Gorbacsov-korszak Kelet-Európája: rendszerváltozások (1985—1990) Az új szovjet főtitkár kormányzásának első három évében meghirdetett peresztrojka (átalakítás) és glasznoszty (nyilvánosság) politika egyre erősödő reformértelmet nyert. A Szovjetunió Kelet-Európa-politikájában többé nem védelmezte az öregedő és elavuló vezetéseket: végre lehetőség nyílott a békés átmenetre. A változások Lengyelországban kezdődtek el. A lengyel válság „megoldási” módja (a rendkívüli állapot bevezetése) szinte beprogramozta, hogy a következő két esztendő tele volt utcai zavargásokkal, összeütközésekkel a rendőrség és a társadalom között. A rendkívüli állapot 1983. július 22-i megszüntetését 1986. szeptember 11-én a politikai foglyok szabadon bocsájtása követte. 1987 novemberében a kormány gazdaság- politikai programja népszavazáson szenvedett vereséget. A reform második szakaszát meghirdető Messner-kormányt 1988 szeptemberében a Rakowski-kabinet váltotta fel, amelyben a miniszterelnök valamelyest csökkentette a LEMP-tag miniszterek számát, és négy helyet fenntartott az ún. konstruktív ellenzék részére. 1989. február 6-án Varsóban kerékasztal megbeszélés kezdődött a kormány, a koalíciós pártok, a hivatalos szakszervezetek, a Szolidaritás és a független ellenzék között, és ez a békés átmenet törvényi kereteinek megteremtésével modellt teremtett Kelet-Európábán. Kiszcsak és Walesa, a hatalom és az ellenzék kiegyezésével a sztálini modelltől való eltávolodást szentesítette. A megállapodás biztosította a szakszervezeti pluralizmust, az elnöki rendszer létrehozását (Jaruzelskit a Szolidaritás-képviselők segítségével választották elnöknek) és a parlamenti helyeknek a választásoktól független elosztását. (A LEMP és a két koalíciós párt kapta a helyek 60 százalékát a keresztény szervezetek 5 százalékot kaptak, a fennmaradó 35 százalékért indultak választási harcba a párton kívüli független és ellenzéki erők.) Az 1989. júniusi választások eredményeként (a szenátus 100 tagjából 99 Szolidaritás-képviselő, a parlamentbe csak Walesa segítségével jutottak a garantált helyekre LEMP-képviselők) a kormányzó kommunista párt hatalmi monopóliuma békés úton szűnt meg. 1989 nyarán T. Mazowieczki, a Szolidaritáshoz tartozó miniszterelnök olyan kormányt alakított, amelyben csak a belügyi és a nemzetvédelmi miniszteri, valamint a külkereskedelmi és a közlekedési társa jutott a LEMP-nek. 1989—1990 fordulójára robbanásszerű változások történtek Kelet- Európában. Az 1956-os és 1968-as demokratikus kísérletek elszigeteltek maradtak, az 1980—81-es lengyelországi fellendülés sem terjedt át a többi országra, míg 1989 őszén Magyarország, az NDK, Csehszlovákia, Bulgá15
