Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Túry Mária: Paul Luif: Semlegesek az EK-ba? A nyugati-európai integráció és a semleges államok
zösség döntéshozói mégis mérlegelik az újfajta társulási viszony kialakítását. Luif azt a véleményt képviseli, hogy Ausztria tagsága — ha egyáltalán — csak hosszú távon jöhet szóba. Azt prognosztizálja, hogy az Európai Közösség 1992 vége — a belső piac megvalósítása — előtt valószínűleg nem terheli meg saját belső döntési struktúráit az új jelentkezők ügyében való döntéssel (még ha a tárgyalások meg is kezdődnek). Ezért az EFTA-országok nem mulaszthatják el, hogy újabb együttes erőfeszítésekkel próbálják meg az EK és az EFTA közötti fenyegető eltávolodást — és az ebből adódó károkat — mérsékelni. A semleges országoknak az európai integráció új dinamikájához a politika és a gazdaság dimenzióiban egyaránt keresni kell a kapcsolódás lehetőségeit. Időközben, 1939. július elején, mégiscsak „elment a levél Brüsz- szelbe”, az osztrák kormány — hosszas viták után — benyújtotta felvételi kérelmét az Európai Közösségbe. A pozíciók tisztázása és a lehetőségek felmérése tehát megkezdődik, s beindul az érdekegyeztetéseknek és a döntéshozatalnak a gépezete, amelynek megismeréséhez haszonnal forgathatjuk Paul Luif könyvét. A kötetet válogatott bibliográfia és dokumentumok egészítik ki (kivonatosan közli az EGK és az EFTA alapdokumentumát, az Egységes Európai Akta külpolitikai részét, valamint az EK és az EFTA kapcsolatának néhány újabb okmányát). Rathmanné Túry Mária 166
