Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
lízsokokból formálisan nem ismernek el. Ilyen esetben előnyös egy nem jogi jellegű modus vivendi. Számos esetben azért jött létre az NSZK részvételével megegyezés nem kötelező formában, mert így elkerülhető volt a Nyugat-Berlinre való alkalmazás klauzulájával kapcsolatos probléma.19 A presztízs nem engedi azt sem, hogy az államok engedjenek a jogok és a kötelezettségek formális szimmetriájából a nemzetközi szerződések megkötése során, ami gyakran nevetséges eredményeket hoz létre. így előfordul, hogy a tényleges döntést egy jogilag nem kötelező — gyakran szóbeli — megállapodás tartalmazza. Ezt feltételezhetjük például az Egyesült Államok és Sierra Leone kulturális megállapodása esetében, amely szerint mindkét államnak, illetve polgárainak joga van a másik területén oktatási intézményeket működtetni.20 Az igazi alku itt az lehetett, hogy — a legegyszerűbb esetet feltételezve — az Egyesült Államok iskolát kívánt létesíteni Sierra Leonében, és ebbe az ottani kormány beleegyezett. 6. A különböző kormányszervek eltérő elképzelései jogalkotási küzdelmekben öltenek testet, és így gyakran előfordul, hogy a nemzetközi porondon a kisebb közös nevezőt, a nem kötelező megállapodási formát választják.21 Az OECD döntéshozatala további okokra világít rá (7., 8., 9. pontok), ezek azonban általános érvénnyel is rendelkeznek: 7. A puha megállapodások lehetővé teszik a kormányok számára, hogy elkerüljék a nemzetközi kapcsolatok alakítása során elért megegyezések ellenőrzését, ezek kapcsán ugyanis nincs szükség parlamenti megerősítésre. A „nemzetközi kapcsolatok” elsősorban kormányköziek, a puha megállapodások pedig lehetővé teszik, hogy ezek a vezető testületek „zavartalanul” együttműködjenek, mindaddig, amíg ezeknek a megegyezéseknek a belső végrehajtásához megvan az alkotmányos, de legalábbis a tényleges hatalmuk. Ez a helyzet általában a nemzetközi gazdasági szervezetekkel is. Ahogyan Roessler megfogalmazza, a nemzetközi gazdasági szervezeteket államok hozzák létre, de ezek az intézmények napi működésük során a nemzeti bürokráciákat kapcsolják össze, formájukban in- ternacionálisak, de valójában transznacionálisak. Ezeknek a szervezeteknek a jogi kereteit a kormányfők a parlament jóváhagyásával alakítják ki, az azokon belüli tevékenység azonban a kereskedelmi miniszterek és a központi bankok vezetésének a kezében van. A napi politika feletti ellenőrzésnek ez az elkülönülése magyarázza a jogilag nem kötelező egyezmények előnyben részesítését, ott is, ahol egyébként „kemény” megállapodásokra is lehetőség nyílna.22 8. A puha megállapodások révén a tagállamok elkerülhetik az ösz- szeütközést az Európai Közösségek hatáskörével. Az ilyen megállapodá139
