Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Mohi Csaba: Az egységes közösségi belső piac megteremtésére irányuló integrációs célkitűzések alapjai
hozatalát, feladva azt az eddigi gyakorlatot, hogy a közösségi integráció előrehaladását mindenkor az a tagország határozta meg, amelyik a legkevésbé volt hajlandó pozitívan részt venni e folyamatban. Az Egységes Európai Okmány bevezeti az alapszerződésekbe azt a konkrét integrációs célkitűzést, amely szerint „1992 végére meg kell teremteni egy olyan akadályok nélküli belső térséget, amely biztosítja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőkék szabad forgalmát”. Külön figyelmet érdemel a külpolitikai kérdésekben való európai együttműködésről szóló rész, amely az egyes részterületek és együttműködési módszerek megfogalmazása mellett egy önálló ún. külpolitikai koordinációs titkárság megteremtését határozta el. A Delors-terv alapvető feladata, hogy megteremtse azokat a gazdasági, költségvetési és járulékos intézményi feltételeket, amelyek matériálisan lehetővé teszik az egységes közösségi belső piac kialakítását. (Űj önálló közösségi pénzügyi források megteremtése, a közösségi költségvetési fegyelem megszigorítása, az egyes közösségi területek fejlődésbeli különbségének felszámolása és ezáltal a belpiaci egységesítést elősegíteni hivatott ún. regionális fejlesztési alapok hatékony átrendezése, valamint a mezőgazdasági politika reformjának továbbvitele.) A Delors-terv ez utóbbi kérdéskör rendezésével egyúttal a Fehér Könyv fogyatékosságát is pótolni kívánta, amelyből a mezőgazdaság alapvetően kimaradt. A Delors-tervben megfogalmazott és legfelsőbb politikai szinten jóváhagyott célkitűzések jogszabályi kötelezettségrendszerbe való foglalása, a vonatkozó közösségi jogszabályok kidolgozása jelenleg is folyik. Az Európai Közösségek 12 tagországa belső piacának 1992-re történő egységesítése azzal jár, hogy a Közösségen kívüli harmadik országok irányába az EK viszonylagosan zártabb lesz, erősödik az ún. közösségi preferencia elve. Az egységes közösségi belső piac megteremtése tehát nyilvánvalóan nem csupán közösségi belügy. A Közösség piacán eleve vámhátrányokkal küzdő harmadik országbeli exportőrök nehézségeihez várhatóan további negatív tényezők járulnak, amelyek tovább fokozzák a meglévő közösségi intézkedések kedvezőtlen hatásait. A vámok felszámolását eredményező szabadkereskedelmi megállapodásokkal rendelkező EFTA-tagországok rendkívül intenzív tevékenységbe kezdtek azzal a céllal, hogy bekapcsolódhassanak a közösségi belső piaccal összefüggő munkálatokba és minden lehetséges eszközt megragadnak, hogy csökkentsék a várható hátrányok negatív hatásait. Ugyanakkor a technikai akadályok lebontásával kapcsolatos összehangolt EGK117
