Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)
hoz az EPC keretében nőtt fel egy olyan együttműködő, deklarációs diplomácia, amely nemcsak a nemzeti érdekek integrálására tűnik alkalmasnak, hanem a mindjobban interdependens nemzetközi struktúrák közötti mozgásra is.26 Itt nem a nemzeti és a közösségi érdekek sorrendjének megfordításáról van szó, hanem arról a nemzeti döntéshozatali mechanizmusokban formálódó felismerésről, hogy az EPC keretében tett lépések eredményesebbek lehetnek. Természetesnek tekinthető az is, hogy az EPC mechanizmusokban az egyes nemzetállamok más-más érdekek alapján vesznek részt, s ezek a megfontolások kiindulópontjaikban ugyancsak távol állhatnak egymástól. A nyugat-európai integráció mára túlhaladt azon a ponton mind a gazdaság, mind a külpolitika szférájában, ahonnan még visszafordítható lenne. S az EPC ezen beiül egyike a térség centrifugális tendenciáit levezető-mérséklő mechanizmusoknak. Ezért nem tűnik nagy kockázatnak azt állítani, hogy a nyugat-európai integráció előrehaladásával — s itt ismét 1992-re kell utalni — minden korlátozottsága ellenére az EPC szerepe növekedni fog. 1P. Ifestos: European Political Co-operation. Towards a Framework of Supranational Diplomacy? Avebury, Brookfield, 1987. 26. 1. 2 Részleteiben vö. Ph. Schoutheete: La coopération politique européenne. ed. Labor, Bruxelles, 1986. 37—49. 1. 3 A jelzés erejéig álljon itt a deklarációs diplomácia néhány terméke! I. Nyilatkozat Afganisztánról. Brüsszel, 1985. július 22. A Tizek ismételten aggodalmukat juttatják kifejezésre az Afganisztánban kialakult helyzettel kapcsolatban, ahol a harci cselekmények intenzitása továbbra is fokozódik és a megtorlás egyre erősödik. Ez sérti egy olyan nép alapvető jogait, amely függetlensége és szabadsága visszanyeréséért harcol. A Tizek elítélik Pakisztán területének ismételt bombázásait, amelynek három millió menekült befogadásával egy idegen háború nyomasztó következményeit kell viselnie. A Tizek ismételten követelik a szovjet intervenció befejezését, amely tulajdonképpen a konfliktus oka. Az a véleményük, hogy csak egy olyan politikai rendezés, amely összhangban áll az ENSZ közgyűlése határozataiban a nemzetközi közösség által felállított elvekkel — képes a békét ismét helyreállítani. Ebből a célból a Tizek támogatják a főtitkár közvetítő tevékenységét, amelytől azt remélik, hogy különösen a szovjet csapatok visszavonásának időpontjával kapcsolatban, az időpont egyeztetésével gyors eredményeket ér el. II. Nyilatkozat Dél-Afrikával kapcsolatban. Luxembourg. 1985. szeptember 10. A Tizek, Spanyolország és Portugália miniszterei meghallgatták annak az európai missziónak a jelentését, amely 1985. augusztus 30-tól szeptember elsejéig látogatást tett Dél-Afrikában. A miniszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a misszió teljesíteni tudta azt a feladatát, hogy kifejezésre juttassa a dél-afrikai kormánynak a Tizek, Spanyolország és Portugália mélységes aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy nem történtek konkrét lépések az apartheid-rendszer felszámolásával és az apartheidből fakadó helyzet rosszabbodásával kapcsolatban. Az európai misszió azt követelte, hogy szüntessék meg a szükségállapotot, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjék szabadon Nelson Mandelát és a többi politikai foglyot, vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy bírói ítélet nélkül tartanak fogva embereket és a kényszeráttelepítés gyakorlatának, hogy kötelezze magát a dél-afrikai kormány, hogy véget vet az apartheidnek, és felszámolja a megkülönböztető törvényhozást, különösképpen az útlevéltörvényeket és a „Group 110
