Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Garadzsa V.: Együttműködés és etika a nukleáris évszázadban

általános emberi javak takarékos felhasználásában, a környezetvédelemben. Ha a globális problémák megoldásában akár csak részleges eredményeket óhajtunk elérni, az aprólékos munkát igényel a hatékony nemzetközi együttműködés, valamennyi állam konstruktív és alkotó kölcsönkapcsolatának kialakítása érdekében, függetlenül attól, milyen társadalmi—politikai rendszerhez tartoznak, s milyen eltérő ideológiák jellemzik őket.

A mai gazdasági helyzet ugyancsak arra készteti a fejlett államokat, hogy ne csak saját érdekeikkel számoljanak, hanem a kevésbé fejlett országok érdekeivel is. A civilizáció extenzív úton történő fejlődése politikailag gyarmati hódításokban és a gyarmatok kirablásában jutott kifejezésre. Ezen gondolkodás keretei között szerepelt a más világok gyarmatosításának elképzelése azzal összefüggésben, hogy az emberiség kitört a világűrbe. A fejlődés intenzív útjára való áttérés megszilárdítja a mai világ integritásának és egységének tudatosulását, azt, hogy bővülnek a kapcsolatok és fokozódik a kölcsönös függőség a földgolyó országai és régiói között. Az energetika, az erőforrások megújíthatóságának, a talaj termékenysége fokozásának stb. problémái globális megközelítést és megoldást igényelnek, mely feltételezi a bioszféra egészének fejlesztését. Csak ez lehet alkalmas arra, hogy biztosítsa az egész bolygó lakosságának jólétét. Ebben a kontextusban válik először lehetővé, hogy a gazdasági tevékenység gyakorlatában érvényre jusson az az elv, hogy ne csak magadra gondolj, hanem a hozzád közel állókra is.

Az elmondottak nem jelentenek felhívást vallásos eszmék feltámasztására. Nincs szó „felsőbb értelemről”, amely a világot egy „felsőbbrendű cél” felé vezérli, amely a világ határain kívül esik. Az emberiség józan eszéről és az ember fejlődésének céljairól van szó, amelyeket tudományos alapon kell kidolgozni. Nem arról van szó, hogy az emberben így keltsük fel a lelkiismeret hangját mint „isten hangját”, hanem arról, hogy meghatározzuk azokat az erkölcsi iránymutatókat, amelyeket a globális méreteket öltött világfejlődés igényei diktálnak, és arról, hogy ezt a fejlődést sürgősen humanizálni kell. Az emberiség pusztulása lenne annak bizonysága és az azért való fizetség, hogy az ember erkölcsileg gyenge. Nem csupán arról van szó, hogy jobbakká kell lennünk a túlélés érdekében; a valóságban a veszélyek mellett megvannak azok a feltételek és lehetőségek is, amelyek révén a világ emberibbé tehető. Ezeket a lehetőségeket meg kell látni és élni kell velük.

Manapság már nem lehet megélni csupán a múlt bölcsességéből. Ez vonatkozik az etikára is: a globális problémák megoldásának etikájára, az együttműködés és a párbeszéd etikájára, a megegyezés és a kölcsönös megértés etikájára is.

168