Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Karcsay Sándor: A kereszténydemokrata külpolitika koncepciója
mokrácia ügyet, és azokban külpolitikai kérdéseket is érintett. Az. általa vezetett egykori párt ma Kereszténydemokrata Néppárt néven úgy rótta le tiszteletét egykori főtitkárával szemben, hogy programjának prcambulumába felvette, hogy az egykori eszmék és értékrend alapján kíván tovább dolgozni. A párt akkori fő célkitűzését pedig akként egészítette ki, hogy „eszményünk a szabad magyarok független országa a közös európai házban". Az általam kiemelt toldat egyben külpolitikai programunk lényegét, velejét foglalja magában. A párt 1956-ban is kivette részét az. eseményekből. 1956. október 30-án az egykori országgyűlési képviselők bejelentették Nagy Imre miniszterelnöknek, hogy a Demokrata Néppárt újból megkezdi politikai tevékenységét. A november 4-i (!) dátummal közzétett programpontok között nem igen találunk külpolitikai vonatkozásút, a semlegesség elismerésének követelésén kívül.8 Annál lényegesebb volt a Bibó István-féle kibontakozási javaslathoz való csatlakozás, amelynek megtörténtét Bibó István levélben nyugtázta. Az 1956. december 8-án kelt „Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról" lényegtelen fogalmazási eltérésektől eltekintve megegyezik a Bibó életrajzi könyvében foglaltakkal. A „Nyilatkozat", illetve a Javaslat III. és IV. része tartalmazza a Szovjetunióval való külpolitikai viszony rendezésére vonatkozó részeket.9 10 A Kereszténydemokrata Néppárt jelenlegi ideiglenes külpolitikai programja, a „realitások külpolitikája" természetszerűleg világnézeti alapjából, az egyetemes keresztény erkölcs alapelveiből indul ki. A „békét adok nektek" krisztusi tanítása, az. egész világra, minden népre kiterjesztett emberszeretet biztosítja a Föld lakóinak fönnmaradását, csak a béke felel meg a józan ész követelményeinek, és erre kell törekednie országunk külpolitikájának is, amelyet az ország geopolitikai helyzete határoz, meg. A Kelethez gazdasági érdekek és egy fennálló katonai-gazdasági szövetség szálai fűznek, míg a Nyugathoz kultúránk, szellemiségünk és ezeréves történelmünk kötelékei kapcsolnak - szól a program. A program politikai célkitűzésként európaiságunk visszanyerését és kiteljesítését jelöli meg. Itt érdemes az Európa Tanácshoz intézett ún. „Colombo-jelcntés" bevezető sorait idézni: „Európa tágabb értelemben véve nemcsak a körülbelül harminc szuverén és önálló államból áll, nem csupán földrajzi fogalom. Minden európai úgy érzi, hogy egyugyanazon civilizációhoz és kultúrához tartozik, amely a humanista értékek, az ember és jogainak tisztelete iránt feltétlenül elkötelezett... Az. európai szellemet annyiban lehet egységesnek tekinteni, hogy minden aspektusában és megnyilvánulásában a humanizmuson alapszik. Függetlenül a politikai határoktól, minden európai ország férfiai, asszonyai ebben az egységben kívánnak élni. Azok a különbségek és gátak, amelyek a történelem egész folyamán Európa egységét és békéjét akadályozták, nem tudták kiirtani ezt az érzést."11 8) História, 1988. 6. sz. 9) Huszár Tibor: Bibó István. Magyar krónika, Debrecen, 1989. 282. és következő oldalak. Megjegyzendő, hogy a könyvben szereplő változat az 1956. novemberi dátumot viseli. 10) A Colombo-bizottság jelentése az Európa Tanácshoz. Strasbourg, 1984. 23
