Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA-RÉGIÓK - Tálas Barna: A magyar-kínai kapcsolatok negyven éve
mintájára — 1954-ben kidolgozták és elfogadták a Kínai Népköztársaság első alkotmányát, a Szovjetunió kormányával történő szoros tárgyalások és megállapodások után 1955 nyarára tető alá hozták és kodifikálták a KNK 1953—1957 közötti évekre szóló első ötéves népgazdaságfejlesztési tervét. Ezt követően — Mao Ce-tung kezdeményezésére — országszerte hatalmas méretű tömegmozgalmat bontakoztattak ki a szocialista átalakítások kampányszerű végrehajtására, amelynek keretében és eredményeként 1956 végére lényegében befejezték a mezőgazdaság és a kézműipar szövetkezetesítését, valamint a kapitalista ipar és kereskedelem magántőkés vállalatainak állami—magán vegyesvállalatokká történt átszervezését. Kínában tehát a szocialista forradalmi szakaszra való áttérés, a szocialista iparosítás és a szocialista átalakítások felgyorsítása, és „rekordidő” alatt való végrehajtása azokban az években történt, amikor Magyarországon kísérletet tettek a korábbi évek eltorzult társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésének kiigazítására, az erőltetett ütemű iparosítás lefékezésére és az erőszakos kollektivizálás következményeinek a felszámolására. A két ország társadalmi-gazdasági és politikai fejlődése tehát ebben az időszakban is aszinkronitást mutatott, csak éppen ellenkező előjellel. Míg azonban Kínában a párt tekintélyére és a széles népi tömegek — mindenekelőtt a szegényparaszti tömegek — bizalmára támaszkodva alapjában véve nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerült az első ötéves terv feladatait teljesíteni és túlteljesíteni, Magyarországon a pártvezetésen belül kialakult ellentmondásos helyzet, majd pedig a Nagy Imrével szemben fellépő Rákosi—Gerő-klikk újbóli térnyerése 1956 őszére válságos helyzetet idézett elő. A fentebb vázolt fejlődési aszinkronitás ellenére az 1953 tavasza és 1956 ősze között eltelt időszakban a magyar—kínai kapcsolatok számottevően fejlődtek. A kereskedelmi forgalom ugyan ezekben az években sem nőtt lényegesebben (1953—55 között 61—62 millió dollár körüli szinten stabilizálódott és 1956-ban is csak 68 millió dollár értéknagyságot ért el), a gazdasági együttműködés azonban — ezen túlmenően — fokozatosan kiterjedt az ipari, mezőgazdasági, műszaki-tudományos, pénzügyi és egyéb tárcák közötti közvetlen kapcsolatok keretében megvalósuló együttműködésre. 1953-ban alakult meg a kormányszintű műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság, amely éves munkatervekben irányozta elő a közösen elvégzendő feladatokat. 1954-ben ipari kiállítást rendeztünk Kínában, s ezt követően a kínai kiállítók is megjelentek a Budapesti Nemzetközi Vásáron. 1955 őszén a magyar kormány — a kínai mezőgazdaság kollektivizálásának elősegítése és a magyar agrotechnikai eredmények megismertetése céljából — egy komplett 98
