Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
követően több erdélyi magyar írót hazaárulás, nacionalizmus vádjával, rögtönítélő bíróság elé állították. Alexandru Jár írót, aki 1956 tavaszán az irodalomban desztalinizációs kísérletet kezdeményezett, nyilvános önbírálatra kényszerítették. Hasonló sorra jutott az erdélyi 1956-os reform- nemzedék egyik tagja, Jordáky Lajos is, akit 1949-1955 között már elítéltek egyszer a koncepciós perek alkalmával. 1957 októberében Kolozsvárott nagygyűlésen bírálták meg magyar és román kortársai, s kényszerítették arra, hogy nyilvánosan beismerje: megtévesztették a külföldön élő magyar és román burzsoá körök, akik - úgymond - szövetkeztek a Romániában élő népek egysége ellen, támogatták a revizionista-szeparatista törekvéseket, nem ismerték fel, hogy a Román Kommunista Párt sohasem tett engedményeket a román nacionalizmusnak, hanem fáradhatatlanul és odaadással munkálkodik a román-magyar testvériség kiteljesedésének megvalósulásáért. Az 1957-es februári nemzetgyűlési választások alkalmával a párt nagy súlyt helyezett arra, hogy a nemzetiségieket megnyerje. 39 magyar képviselő került be újból a parlamentbe, egymás után jelentek meg újságcikkek, amelyekben az állami életben való részvételükről, számarányukról közöltek statisztikai adatokat. Ekkor a nemzetiségeknek 77 nemzetgyűlési, 10 000 néptanácsi képviselőjük és 6500 népi ülnökük volt. 1957 elején a tízéves évfordulóját ünneplő marosvásárhelyi Székely Színház több művésze magas állami kitüntetést kapott. Több új színház is alakult. 1956 őszén Szatmáron magyar színház, 1957 júniusában Brassóban a korábban ígért magyar színház helyett Magyar Népi Együttes kezdte meg működését. Temesvárott magyar, német és szerb színházi szekció létesült. Kolozsvárott pedig 1958- ban nem kevesebb, mint 8 színpad működött: a román és a magyar színház, román és magyar opera, román bábszínház, magyar bábszínház, román stúdiószínpad és magyar vidám színpad. 1958. február 20-28. között magyar küldöttség (Kádár János, Kállai Gyula, Apró Antal, Németh Károly, Szirmai István) járt Romániában. Az egész országot bejárták, mindenhol óriási ünneplésben volt részük. A vendéglátók elsősorban a nemzetiségi kérdésben elért eredményekre voltak büszkék. A romániai sajtó nagy terjedelemben, sokat foglalkozott a látogatással és főként Kállai Gyula és Kádár János ott elmondott beszédeivel. Kállai Gyula a MAT központjában, Marosvásárhelyen kijelentette: „Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk nincs... Külön öröm számunkra, hogy... a velünk szomszédos államok... a területükön élő valamennyi nemzetiségi kisebbség számára a teljes jogegyenlőséget és az önálló fejlődés minden feltételét“ biztosítják. Az RMP Központi Vezetősége 1958. június 19-23. közötti ülésén újabb kizárásokra került sor: Volt illegális tagokat Constantin Donceát, Ileana Receanut (Papp Ilona), és Iacob Cotpveanut zárták ki a pártból azért, mert azt akarták, hogy az RKP főtitkára adjon számot a vezetés hibáiról egy, a régi párttagokból álló bizottság előtt. 1958. július 25-én az ország területéről kivonták szovjet csapatokat. A 59
