Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)

ben Moszkvában megtartott találkozóján E. Honecker a közös dokumentumról szólva kijelentette; „Ebben, első ízben, konstruktív módon sikerült keresni a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek ma nemcsak a munkásmozgalmat, hanem az egész békemozgalmat is foglalkoztatják. Konkrét formát öltenek benne a békés egymás mellett élés és a teherbíró biztonsági partneri viszony alakításának szabályai. A dokumentum egyaránt tartalmazza a közös vonások felismerését és az ellentétek civilizált formában történő tisztázásának igényét, annak járható útjait mutatja, hogy békésen megegyezzünk egymással, ahelyett, hogy együtt pusztulnánk el egy világégésben”.26

A közös okmány megszületésének fontos feltételét jelentették a nemzetközi kommunista mozgalomban történt változások. M. Gorbacsov az 1987 novemberi ünnepi beszédében a nemzetközi kommunista mozgalmat úgy jellemezte, hogy az „... nyitott a párbeszéd, az együttműködés, a közös cselekvés és a szövetség iránt bármely más forradalmi, demokratikus és haladó erővel”.2' A pártok és a mozgalmak találkozóján mondott beszédében az eltérő társadalmi rendszerek együttélésével kapcsolatban általa kifejtettek ugyanazt a dialektikus felfogást tükrözik, amely a közös dokumentum sajátja, természetesen a konvergencia kizárásával. A NSZEP —SPD közös dokumentumában kifejeződő együttműködési készséget az SZKP KB főtitkára a lehető legszélesebb keretekre vonatkoztatta: a párbeszédre, a közös útkeresésre hívja fel nemcsak a testvérpártokat, hanem a szocialistákat és a szociáldemokratákat, a labouristákat és a politikai gondolkodás és cselekvés más irányzatait képviselő erőket is, mindenkit, akinek fontos, hogy fennmaradjanak az emberi szellem vívmányai.28

A közös dokumentum így nem szűkíthető le német—német párbeszédre, már csak azért sem, mert tartalmát, az együttműködés javasolt módszereit tekintve nyitánya lehet egy széles keretekben kibontakozó, konstruktív párbeszédnek, útkeresésnek és meghatározott területeken a közös cselekvésnek is.

Esélyek és kockázatok

E. Bahr az SPD oldaláról kinyilvánított értékelésében az esélyek és a kockázatok egységében tekint az okmányra, s úgy tűnik, felfogása megalapozott, hiszen a közös írásban lefektetett elvek és módszerek megvalósulása lényegében növelheti a béke, az együttműködés, a kelet—nyugati párbeszéd, a kölcsönös biztonság, sőt, az európai közös ház létrejöttének esélyeit is. Az említett, az SPD által vállalt külpolitikai kockázatok többsége rövid távra szól, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a „rend86