Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Horn Gyula: Magyarország és az európai együttműködés
mel tölt el, hogy a Varsói Szerződés tagállamai közül hazám elsőként létesített hivatalos kapcsolatokat az Európa Tanáccsal, kiépült a kontaktus az Európa Parlamenttel. Közvetlen párbeszéd folyik a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői között, egyezményes kapcsolatra léptek a KGST és az EGK, valamint a brüsszeli központ és a KGST egyes tagországai. Az újsütetű viszonyok — azon túl, hogy rést ütöttek a több évtizedes előítéletek falán, s megteremtették a kelet—nyugati kapcsolatok új dimenzióit, — egyidejűleg további lehetőségeket tárnak elénk a külpolitika társadalmi befolyásolásának és ellenőrzésének erősítéséhez is. A kétoldalú kapcsolatok erősítése, egymás felfogásának és belső helyzetének jobb megismerése mellett jól szolgálja a világhelyzet megítélésében való közeledést is. Lehetőséget nyújt arra, hogy közös gondolkodást alakítsunk ki mind a globális problémák, mind a helyi válságok és háborús feszültségi gócok veszélyeinek kezelése, megoldása érdekében. A pozitív változást jól érzékelteti, hogy napjainkra megszűnt például a környezeti ártalmak eredetének és kiküszöbölési lehetőségeinek, a feladatoknak leegyszerűsített, csak egy országra vagy országcsoportra kiterjedő kezelése. Hasonló változás következett be a fejlődő országokkal kapcsolatos Észak—Dél ellentét értelmezésében és fokozatosan előtérbe került a fejlődő világ, a helyi válságok gondjai közös megoldásának keresése. Rendkívül kedvező hatást gyakorolhat a kelet—nyugati viszonyokra, az összeurópai együttműködés további kibontakozására, annak a felfogásnak uralkodóvá tétele, amely szerint az Európán kívüli régiók neuralgikus térségeiben tiszteletben kell tartani a másik fél jogos stratégiai érdekeit, így a nyersanyagok és energiahordozók beszerzésének biztonságát is. Ehhez az szükséges, hogy az egyes országokhoz és térségekhez fűződő viszonyból lehetőség szerint ugyancsak kiiktassuk a katonai tényezők szerepét, s olyan egyezményes kereteket teremtsünk, amelyek rögzítik a magatartás alapvető normáit és követelményeit. Európa biztonsága szempontjából központi feladattá vált a hagyományos leszerelés előmozdítása. Minőségi előrehaladást jelent, hogy az EBEÉ- folyamatba integrálódik a lelszerelés ügye, s lényegében elkezdődött az erre hivatott európai szintű tárgyalások előkészítése. Kiindulási pontnak a mennyiségi és minőségi komponensek pontos meghatározását, a megbízható, hiteles adatok cseréjéhez szükséges kategóriák és nomenklatúrák közös kijelölését kell tekinteni, majd ezek alapján hozzá kell látni az aszimmetriák felszámolásához. A hagyományos fegyverzetek és haderők olyan szintre történő csökkentésére van szükség, amely — a támadóképesség kiküszöbölésével — kizárólag védelmi célokat szolgál. A küszöbönálló multilaterális leszerelési fórumnak el kell indítania a hagyományos fegyverkezési spirál lefelé irá7
