Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - KITEKINTÉS - Habsburg Ottó: Magyarország a világpolitikában
szobájába. A hatás tehát sokkal erősebb lett. Ennek következménye, hogy a terrorista mozgalmak bűncselekményeiket a televíziós kihatásukat is szem előtt tartva követik el. így tehát már a szellemi autarkia is megszűnt. A pluralizmus feltétlenül szükséges lesz és egy totális diktatúra, hosszú távlatban, lehetetlenné válik. A híreket már csak meghamisítva lehet közölni, ami viszont nagyon kétélű fegyver. Végül az új technológiák is fontos elemei az általános világhelyzetnek. Mozgékonyságot eredményeznek és a gazdasági folyamatokat gyorsítják. Ez a tervgazdasággal összeegyeztethetetlen. Ha ma a volt marxista országokban közeledést észlelünk a szabadpiaci közgazdaság felé, ez a tények kényszerű következménye. Az ötéves terv abszurdummá válik, mivel az időt, amely eltelik a találmány és annak tényleges megvalósítása között, az elektronikus komputerek és más, a munkát meggyorsító gépek, már most több év helyett hónapokra szállították le. A szovjet gazdasági válság erre is visszavezethető. Ezek a tények mind Keleten, mind Nyugaton hatással vannak és nagyban befolyásolják azt a nemzetközi rendet is, amelyet annak idején Jaltában meghatároztak. A nagyhatalmak érdekszférái, de maga a szuperhatalom elve is elavult már. A politikai realitások a Jaltában hozott döntéseket kérdésessé teszik. A Szovjetunió komoly válságban van, míg az Egyesült Államok politikai vonalvezetése változik. Amerikában az a körülmény a döntő, hogy a népesség és a gazdaság súlypontja minden évben 90 kilométert tolódik Dél és Nyugat felé. A Csendes-óceán helyettesíti a múlt kizárólagosan Atlanti orientációját. E háttér figyelembevételével kell megítélnünk a béke problémáját. A politikai propaganda gyakran meghamisította a képet. Sokan azt hiszik, hogy a béke leszereléssel érhető el. Ez a kép azért hamis, mert a fegyverek, mint olyanok, se nem jók, se nem gonoszak. Tárgyak csupán, amelyeknek morális és ezért politikai jellemzése is azoktól az emberektől függ, akik használják. A történelem tanúsítja, hogy sohasem sikerült békét leszereléssel elérni. A katonai kiadások csökkentése nem előidézője, hanem következménye a békének. Amíg a népek félnek, addig védelmükért áldozatra készek. Csak amikor biztonságban érzik magukat, teszik le a fegyvert, mert akkor már nem fogadják el a katonai kiadások jogosultságát. A béke fő eleme a biztonság érzése. Vissza kellene térnünk tehát azokhoz az alapelvekhez, amelyek egy igazi békés rendet tesznek lehetővé. Az olasz Guglielmo Fer- rero annak idején rögzítette ezeket a bécsi kongresszusról szóló nagy művében. Egy béke, Ferrero szerint csak akkor lehet tartós, ha a legyőzött fél szabad akaratából vesz részt a szerződés kidolgozásában. Azonkívül alapelvekre van szükség, amelyek egyaránt kötelezik a győztest, és a legyőzöttet. Diktátumok soha sem hoznak békét. Ferrero könyve 1939-ben Genfben jelent meg. Mindent, ami egy rossz békére jellemző, megvalósítottak Jaltában. Ez vezetett az úgynevezett hidegháborúhoz. A béke alapelve - Ferrero szerint - mindenki által elismert kell hogy legyen. Ez a bécsi kongresszus idején a dinasztikus legitimitás volt. Ma már ez nem egy általánosan elfogadott elv: a demokrácia lépett helyébe, ami a nemzetközi politikában a népek önrendelkezési jogát jelenti. A baj csupán az, hogy a mi századunkban e tekintetben sok becstelenséget követtek el. Kétszer is ünnepélyesen megígérték a szabad ön- rendelkezést - Wilson 14 pontjában és az Atlanti Chartában - és mindkétszer cini80
