Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Zala Tamás: Új orientációk a magyar külpolitikában
- Az archaikus biztonságfelfogás gyökeres átalakítása úgy, hogy az idegen csapatokat kivonják. De a Varsói Szerződós felszámolása nem a kezdete, hanem a záróakkordja lehet csupán az átrendeződésnek. Adam Michnik szarkasztikus megjegyzése roppant találó. Jelenleg a vágyak netovábbja szabadon élni egy nem szabad országban.- A szovjet peresztrojka és a középkelet-curópai átalakulás junktimban van egymással, viszonyukra az interdependencia a jellemző. A szovjet átalakulás növeli a kö- zép-kelet-európai kisországok mozgásterét, tehát minél radikálisabb amaz, annál nagyobb emez. Tudniuk kell ugyanakkor a Kremlben is, hogy a peresztrojka sorsát nem szabad függővé tenni attól, miként alakul a szövetségbe fogott országok belső rendje. Előbb-utóbb bele kell tehát törődniük abba, hogy államuk határainak közvetlen szomszédságában lehetnek és lesznek is olyan országok, amelyek biztonságpolitikai- lag fenyegetést nem jelentenek, de belső berendezkedésükben nem egyneműek Szov- jet-Oroszországgal.- A német kérdés is új megvilágításba kerül és új dimenzióba emelkedik. Némi túlzással állítható, hogy a középkelet-európai nemzetek sorsáról folyó történelmi vitának voltaképpen a német kérdés, egészen pontosan Németország kettéosztottsága a rejtett lényege, s a hidegháború is belőle merítette tápanyagát. Kennan fellépése az amerikai törvényhozásban részint szimptomatikus értékű esemény, mert jelzi, hogy a téma ismét kikerült a fridzsidcrből és megint bekerült a politikai játszma sűrűjébe, részint azt is szemlélteti, hogy amerikai oldalról új megközelítésben nyúlnak hozzá, megítélése és megoldásának receptje az utóbbi időben megváltozott. Napirendre két oknál fogva került mostanában. Az egyik ok az, hogy a leszerelési tárgyalások mozgásba jöttek, s felmerült a kérdés, hogy az NSZK-t ez hogyan érinti. A Bonn és Washington közötti véleménykülönbség abból származott, hogy a nyugatnémet területen állomásozó amerikai, illetve NATO-illetékességű rövid-hatótávolságú rakéták korszerűsítését, a régi típusok újakra cserélését az NSZK kormányzata a leszerelés akadályának tekintette. Ezt a viszályt sikerült kompromisszummal elsimítani. De bizonyos rossz szájíz azért megmaradt a sajtóközlésekből ítélve, annál is inkább, mert az óceánon túlról nézve, az angol nyelvű országok politikusainak nézete szerint Bonn túlságosan is jóhiszemű a szovjetek iránt és olykor - szerintük - nem kellően körültekintő, nem tanúsítja a szükséges óvatosságot a kommunista világon belül végbemenő változások támogatásában, és főleg finanszírozásában. A kifogások abban a megfogalmazásban összegeződnek, hogy a Kelet-Európa-politika „germanizálódik", holott „európaizálódnia” kelllene. Mindenesetre Kennan hosszú előadásán az a gondolat vonult végig, hogy az elmúlt évtizedekben a Nyugat, élén Washingtonnal, a lehetőségek egész sorát szalasztotta el, s most a kedvező lélektani pillanatot meg kell ragadnia. Brzezinski, a belső evolúció gondolatmenetét követve, tervében szerepelteti a berlini fal lebontását, s nem is „európaizálni", hanem „atlantizálni" javasolja a kelet-európai támogatáspolitikát, sőt ennél is átfogóbb konstrukcióval hozakodott elő: amerikai-kö- zöspiaci-japán konzorcium megszervezésének ötletével. Az NDK-t ez kevésbé érinti, hiszen amúgy is már tetemes nyugatnémet pénzsegély haszonélvezője hosszú évek óta. Kennan elgondolásának az az újszerűsége, hogy míg korábban a német újraegyesítésben látták „Európa elrablása" visszacsinálásának az első lépését, ő most a sorrend 72
