Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 5. szám - Vágvölgyi B. András: Kommentátorok a FIDESZ programjának külpolitikai fejezetéhez

ne Magyarországon, a politikai helyzet és a geopolitikai elhelyezkedés okán. Azonban nem akarnánk önző módon itt megállni, az ismert lengyel jelszó szerint mi is a „Ti és a Mi szabadságunkért" pártján állunk. A Varsói Szerződésből való kilépés azonban csak egyik eleme a szuverenitás visz- szaszerzésének, hiszen ki kell dolgozni egy olyan kollektív európai biztonsági rend­szert, amely bizotosítaná a stabilitás külső feltételeit a bipoláris tömblogika vége után is. Mi Magyarország biztonságát egy, a jelenleginél kisebb, ám jobban kiképzett és felszerelt hivatásos, ha úgy tetszik zsoldoshadseregben látjuk. Ez a hadsereg csak kül­ső fenyegetés ellen tartott védelmi jellegű hadsereg lehet, tehát sem támadó, sem bel­politikai célokat nem szolgálhat. 1989-ben több párt részéről is felröppent a külső fe­nyegetésről szóló elmélet, nevezetesen a Tabajdi-koncepció a román katonai fenyege­tésről az MSZMP - MSZP részéről, illetve a „kisantanf-elmélet, amelyet az MDF po­litikusai hangoztattak. Az ilyen veszélyeket elméletben persze nem lehet kizárni, de mindkét esetben úgy látjuk, hogy a gyakorlati veszély nem jelentős, és mindkét párt rémhírterjesztésével, az ezáltal gerjeszthető nacionalizmussal, önnön népszerűségét remélte fokozni. Az európai biztonsági rendszer szempontjából nagyon fontosnak tartjuk az ország­határokon átnyúló regionális együttműködést, a gazdasági-kereskedelmi és társadal­mi-politikai kapcsolatoknak egy olyan hálóját, amely a határok eliminálása felé mu­tat. Egy ilyen európai rendszer létrehozásához egy, a helsinki tanácskozáshoz hason­ló biztonsági értekezlet összehívására lenne szükség, valamennyi európai ország és a két szuperhatalom részvételével, amely garantálná ezt az új biztonsági rendszert. Egy ilyen konferenciát, még ha az események a mostani gyorsvonati sebességgel szágulda­nak is, nem volna célszerű 1992 előtt tartani, hiszen már jól megalapozott változások szükségesek ahhoz, hogy ezt dokumentumba lehessen foglalni, viszont éppen a stabi­litás elérésének óhaja miatt nem is volna célszerű sokkal később tartani. E biztonsági értekezlet egyik célja lehetne a német békeszerződés megkötése. Németország Bismarck egyszer azt mondta, hogy akié Csehország, azé Európa. Ez a logika a Né­met-Római Birodalom logikája, ahol Európát leginkább a német választó fejedelem­ségek jelentették, és ezek talán legfontosabbika volt a Cseh Királyság. Úgy gondolom, hogy ma inkább az lehet igaz, hogy akié Németország, azé Európa. Ma Németország a NATO-é és a Varsói Szerződésé, durván és leegyszerűsítve az amerikaiaké és az oroszoké. A FIDESZ politikai utópiájában egy olyan Németország szerepel, amely el­sősorban az európaiaké, másodsorban a németeké, de semmi esetre sem az oroszoké és az amerikaiaké. Ha a világháború utáni, katonai tömbökre osztott, hidegháborús világ szimbólumát keressük, arra nyilván a legalkalmasabb a berlini fal lenne. A berli­ni fal 1989-ben, a kommunizmus ideológiájával, és a létező szocializmus szovjet típu­sú társadalmi berendezkedésével együtt a történelem szemétdombjára került. A ke­letnémet változások és ez a szimbólikus aktus ismét előtérbe helyezik a német kér­ől

Next

/
Thumbnails
Contents