Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Vágvölgyi B. András: Kommentátorok a FIDESZ programjának külpolitikai fejezetéhez
segítheti, es ez az emberi szabadság csak a másik ember hasonlóan egyenlő és teljes körű szabadsága által korlátozódik. Az emberi társadalomnak a demokrácia az a rendje, amely a legjobban elősegíti a szabadság eszményének a megvalósulását. A demokrácia olyan társadalmi rend, ahol minden ember szabadon, a jogokban és méltóságban egyenlően születik, a döntések a többség akarata alapján születnek, ugyanakkor tiszteletben tartják a kisebbség jogát, elősorban is a mássághoz, a különbözőséghez való jogát. A demokrácia elve röviden ennyiben össze is foglalható, a „létező demokrácia” azonban hosszú, buktatókkal sűrűn megtűzdelt utat tett meg a hellén kezdetektől a mai demokráciákig, amelyek működése korántsem tökéletes, és nem is lehet az, mert nézetem szerint csak a Természet törvényei lehetnek tökéletes harmó- niában, az emberek törvényei ezeket megközelíthetik, de el soha nem érhetik, hiszen az ember bizonytalansági tényező minden rendszerben. Magyarán Churchillel értek egyet, aki szerint: ,A demokrácia borzalmas egy rendszer, a baj csak az, hogy nincs nála jobb." Demokrácia többféle is elképzelhető, a FIDESZ ezek közül azt kedveli a legjobban, amelyben a társadalomban lévő plurális érdeket és akaratokat elsődlegesen a politikai pártok fejezik ki, és ezek a hatalmi ágakat megosztó, jogállami intézményrendszerben öltenek testet. A jogállam fogalma tulajdonképpen a jog, a társadalmi konszenzussal elfogadott szabályozás uralmát jelenti, amit angolul a ,Jtule of law" jelöl, számomra kedvesebb fogalomként, mint a németből (.JlcchtStaat") fordított etatista kifejezés, a jogállam. Ezt a fajta demokráciát nézetünk szerint a Nyugat (Nyugat-Európa és az angolszász civilizáció) valósította meg a legjobban, és ezt a fejlődést hosszú történelmi úton érte el. Meggyőződésünk szerint Magyarország az államalapítás, a nyugati kereszténység - mint civilizatórikus ideológia - felvétele óta része ennek a Nyugatnak, ha jóval szerényebb és provinciálisabb szinten is, mint ezt Bibó István mondotta. Ez a Közép- Európa az a Nyugat, amelyet 1944-45-ben elrabolt a Kelet, a keleti civilizáció, hogy Milan Kundera szavaival éljek, egy olyan civilizáció, amely hatalmi és kulturális szinten semmiben nem marad el a Nyugattól - kulturálisan nem is maradhat el, hiszen nem összemérhető, más kategóriákról van szó -, civilizatórikusan azonban, s ebbe beleértve a politikai intézményrendszer fejlettségét is, messze alatta marad. Az, hogy Magyarország is ilyen „elrabolt” Nyugat, számunkra nem kétséges, noha a demokratikus fejlődéstől való eltérést én korábbra tenném, mint Kundera. Magyarország csak a történelem kivételes és ritka pillanataiban tartozott a demokrácia éllovasai közé, azonban 1918-ig a kor színvonalán, szolid lemaradással követte a fejlettebbeket. 1920- tól 39-ig és 1963-tól napjainkig azonban autokratikus kurzusok voltak, és a mélypont az 1939-től 1963-ig tartó totalitarianizmus kora volt, amit 1945-47-ben szakított meg egy kvázi demokratikus intermezzo, és 1956-ban, pusztán ha napokra is, a forradalom. A FIDESZ-bcn tömörült magyar fiatalok úgy látják, hogy ma esélyünk van történelmünk fő vonulatához való visszatérésre. Mi egy fokozatosan eltűnő államhatárokkal bíró egységesülő Európát szeretnénk, egy olyan egységesülő Európát, amelyhez az út a nemzeti önrendelkezés visszanyerésén keresztül vezet. Paradoxonnak tűnhet, hogy úgy akarjuk meghaladni a nemzetállam koncepcióját, hogy külpolitikai elképzeléseink között a legfontosabb a nemzeti szuverenitás visszaszerzése. Mi egy olyan Európa részei szeretnénk lenni, ahol a határok elveszítik jelentőségüket, ahol
