Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)

gyobb érték, nincs ennél magasabb elv, nincs olyan érdek, melyet ne kellene alárendelni ennek az első parancsnak. „Egyetértve vitapartnerével, megerősítette, hogy a békének nincs általánosan elismert meghatározása. Egyesek azt mondják: a béke a háború hiánya; mások azt mondják: a békének társadalmi és szociológiai értelemben sokkal többet kell tartalmaznia.” Ezt az átfogó békefogalmat az SPD-től mind jobbra, mind balra magukénak vallják. Ezt teszi G. Schwann is. E. Bahr szerint a válasz egyértelmű, a közös dokumentum úgy értelmezi a békét, mint „a harmadik világháború megakadályozásának elsőrendű fontosságú feladatát. Ezért a feladatért a kommunisták nem kisebb felelősséget viselnek, mint a demokráciák. Vagyis le kell vonni a következtetést abból a tényből, hogy az atombomba megváltoztatta a világot, de nem változtatta meg az emberek gondolkodását.”10

E. Bahr a kommunisták és a szociáldemokraták identitásával kapcsolatban azt a véleményét hangoztatta, hogy egyik párt sem fogja feladni meggyőződését, de ez az ideológiai konfrontáció nem válhat katonaivá. Ugyanakkor a béke akarása nem értelmezhető behódolási készségként. E. Bahr felidézte az NSZK első két évtizedének jellemző álláspontját} amely szerint a kommunistákkal csak akkor kell beszélni, ha már nem azok. E felfogás mellett azonban nem lehet kitartani és ezzel összefüggésben idézte az „összeférhetetlenségi határozat” elfogadásakor elhangzottakat: „A kommunisták számunkra nélkülözhetetlen partnerek a béke biztosításában, belpolitikai ellenfelek és vetélytársak világszerte. Felhívja a figyelmet arra is, hogy az SPD is a hetvenes évek végéig a „barát és ellenség” gondolkodás rabja volt, a biztonságot egyoldalú erőfeszítésekkel akarta elérni és a békét „enyhülés” útján akarta „biztosabbá” tenni. A közös biztonság koncepciója csak 1981-ben jelent meg: ha a békét biztossá kell tenni, akkor a potenciális ellenfél nélkülözhetetlen partnerré kell váljon. E. Bahrnak az a véleménye, hogy a közös dokumentum az enyhülési politika második szakaszának kifejeződése, tehát a biztonságot csak azokkal közösen lehet elérni, akiknek potenciális ellenfélből partnerré kell válniuk, bár ideológiailag ellenfelek maradtak. G. Schwann rosszul teszi — állapítja meg E. Bahr — ha a másik rendszer létjogosultságának elismerését legitimitással azonosítja.

A két fél közös álláspontja, hogy az egymás mellett élés az államok békés egymás mellett létézését jelenti és nem a különböző felfogások közötti békét. Ki kell dolgozni egyfajta házirendet, amely szabályozza a különböző partnerek együttélését az európai házban akkor, ha a katonai konfrontációt a rendszerek és ideológiák békés versenyével és gazdasági együttműködéssel kívánjuk felváltani. „Európa perspektíváját illetően

76