Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Ravasz Károly: Lehetséges-e a független külpolitika?
Melyek hát az alapvető nemzeti érdekeink?- A magyar nemzet fizikai fennmaradása (amit nemcsak háború, hanem a gazdasági és ezekkel összefüggő morális és életviteli körülmények által okozott demográfiai helyzet is fenyeget).- A nemzeti identitás fenntartása a határainkon belül és kívül élő magyarságban, az ehhez szükséges kulturális autonómia.- A nemzeti önrendelkezés saját határainkon belül.- A gazdaság leépülésének visszájára fordítása, a gazdaság korszerűsítése, az élet- színvonalban Európa utolérése, az ehhez szükséges pénzügyi, oktatási stb. feltételek biztosítása. Hogyan szolgálhatja ezt a magyar külpolitika? Legelőször is, azoknak a külső feltételeknek a számbavételével, amelyek ehhez szükségesek, majd biztosításukkal. A felsorolt alapvető érdekek annyira összefüggnek egymással, hogy nem szükséges, de nem is lenne lehetséges velük külön-külön foglalkozni. A magyar társadalomban nagyjából konszenzus alakult ki abban, hogy a politikai pluralizmus mellett a tulajdonformák és az ideológiák pluralizmusára elengedhetetlen szükség van ahhoz, hogy a válságból kijuthassunk. A közelmúltig erre nem volt lehetőség a szövetségi rendszerünkön belül. Egyesek ugyan vitatják, hogy elmentünk-e mindig a lehetőség határáig, de arra azért vannak bizonyítékok, hogy nemcsak a hazai - oktrojált - politikai hatalom ellenállása, vagy nemakarása állított korlátokat. De ha ez így van, akkor csak két esetben lehet ebben az irányban haladnunk. Ha megszűnt, illetve megszűnik a szövetségi rendszer bénító hatása, vagy ha a szövetségi rendszeren kívülre kerülünk. Mindkét esetnek van több alváltozata. Márpedig a választott irányba való haladás szabadsága a számbaveendő külső feltételek legelsőbbike. Ma úgy látszik, hogy a Szovjetunió, amely maga is a radikális reformok útjára lépett, nem akar, konzervatív szövetségeseink pedig nem tudnak bennünket megakadályozni abban, hogy magunk válasszuk meg az általunk követendő utat. Ez kétségkívül így van ma, amikor új politikánk még a deklarációk szintjén van. De nem ütközünk-e akadályokba a megvalósítás során? Ezek kétfélék lehetnek: szándékos akadályozás, károkozás és beavatkozás, vagy a korábban vállalt kötelezettségeink számonkérése. Ez a kétféle magatartás nem is válik el egymástól élesen, hiszen a szándékosság a kötelezettségek szigorú értelmezésében is jelentkezhet. Milyen kötelezettségekre gondolok, a teljesség igénye nélkül? A Varsói Szerződésben vállalt, teherbíró képességünket és ésszerű védelmi érdekeinket meghaladó vagy azoktól eltérő terhek, idegen csapatok állomásoztatása, a KGST-ben vállalt szakosodási, kooperációs, áruszállítási, árazási kötelezettségek, meg nem térülő vagy erőnket meghaladó beruházások külföldön, politikai motivációjú segélynyújtás, mozgásterünket beszűkítő egyeztetési kötelezettség mások és a nemzetközi szervezetek irányában folytatott politikánkban. Mindez párosulhat a velünk szemben vállalt kötelezettségek nemteljesítésével. És akkor még nem utaltam a beavatkozás szélsőséges módozataira. Nem célom falra festeni az ördögöt. Természetesen a túlélés feltétele, hogy határozottan haladjunk előre a politikai és gazdasági reformok útján. De számolunk-e az itt csak példaként felsorolt akadályok lehetőségével? Mit teszünk az elhárításukért? 37
