Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Petrasovits Anna: A kül- és belpolitika kölcsönhatása és hatásuk a Szocialdemokrata Pártra
matoztathatjuk leginkább a nemzetközi szociáldemokrata közösséghez tartozásunkat. Nem véletlen, hogy éppen az európai kapcsolatokban adódik már most is, és a jövőben is éppen itt várható a legtöbb konfliktuspont pártunk és a szociáldemokratizálód- ni vágyó kommunista párt között. Európa sok országában szociáldemokrata párt van kormányzati pozícióban. A kormányközi kapcsolatokban tehát eleve hátrányban vagyunk, pártközi kapcsolataink kiépítésekor is. S azt tapasztaltuk, hogy még az ellenzékben levő szociáldemokrata testvérpártjaink is a Magyarországon még mindig hatalmon levő pártot részesítik előnyben. Indokaikat és érvelésüket természetesen tiszteletben tartjuk. Reméljük azonban, hogy a Szociáldemokrata Párt 36. kongresszusát követően kételyeik elmúltak, kik is képviselik hazánkban a szociáldemokráciát... Természetesen tovább kell erősítenünk belpolitikai pozíciónkat, ezért választási sikereket kell elérnünk. Bizonyítanunk kell, hogy mi vagyunk Magyarországon az európai baloldal hiteles képviselői, a békés átmenet meghatározó ereje. Meg kell azt is mutatnunk tagságunknak, országunknak, hogy a mi Szociáldemokrata Pártunk fogja elvezetni Magyarországot a 90-es évek szocialista Európájához. Minthogy ez egy hosszú és rendkívül összetett feladat lesz, a Szociáldemokrata Pártnak szélesítenie kell külpolitikai látókörét és belpolitikai szövetségeseinek körét egyaránt. Az angolszász világ, s benne az Egyesült Államok külpolitikája azt sugallja az utóbbi időben, mintha Közép-Európa egy árnyalattal felértékelődött volna. Ezt úgy látjuk, a hivatalos Magyarország is érzékeli, és lehetőségeihez mérten él is vele. Anélkül, hogy illúziókba ringatnánk magunkat, mi, az ellenzékhez tartozó szociáldemokraták is látunk kiaknázatlan lehetőségeket az angolszász és különösen az amerikai kapcsolatban. A Szociáldemokrata Párt külpolitikai tevékenysége során úgy tapasztaltuk, hogy talán az Egyesült Államok és az angolszász országok értékelik a legtöbbre - véleményünk szerint is a helyes értékük szerint - a piacgazdaság, a demokratikus intézményrendszer kialakítására irányuló törekvéseinket. És éppen ezek jelentik az első igazi lépéseket Európa felé. Furcsa paradoxon lenne, de kétségtelenül van realitása, ha Európába éppen Amerikán és ezen az angolszász orientáción keresztül vezetne az út. Bármilyen bizarrnak tűnik is, ki nem zárható... Nem lennénk szociáldemokraták, ha érdeklődésünk véget érne a fejlett világ határán, s az emberi civilizáció csodálatosan változatos, sokszínű világának másik felével, a fejlődő országokkal nem törekednénk kölcsönösen hasznos kulturális-gazdasági-po- litikai kapcsolatokra. Európa a következő évtizedekben nemcsak tágulni, de „zsugorodni" is fog. Legalábbis, ami a világgazdaságban és világpolitikában betöltött szerepét illeti. Délkelet- Azsia és a Távol-Kelet egész Európa számára kihívás, nekünk, közép-európaiaknak ennél is több: keserű tanulság. Negyven évvel ezelőtt ugyanis Közép-Európa nagyságrendekkel jobb helyzetben volt, mint az említett térség ahhoz, hogy modern ipari társadalommá váljon. Ma egy zsákutcás fejlődés utolsó tartalékait éljük fel, Délkelet- Azsia és a Távol-Kelet országai pedig sorra hajtják végre a modernizációs áttörést. Jóllehet fejlesztési modelljeik nem adaptálhatók Magyarországra, külkapcsolataink és külgazdasági kapcsolataink fejlődésnek indultak. 31
