Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Joó Rudolf: Szempontok a Magyar Demokrata Fórum külpolitikai programjához
színűleg ez sem biztosítja a gyorsan átalakuló közegben mindinkább funkciójukat vesztő, vagy éppen a kibontakozó folyamatokat fékező (mert ilyen erőket konzerváló) szervezetek fennmaradását. Európa, s benne Közép-Európa politikai felértékelődése a hagyományos, a vasfüggönnyel „nyomatékosított" kelet-nyugati konfliktus meghaladásának szándékát fejezi ki. A kontinens hidegháborús, mesterséges megosztása elsősorban saját térségünk: Közép- és Kelet-Európa kis és közepes nemzeteit sújtotta. Megszakadt az Európa nyugati részével való történelmi, társadalmi, kulturális összetartozásuk ezernyi szála. Új, nem szerves fejlődéssel kialakult erőtér perem-országaivá lettek. A zárt „tábor" szemlélet és gyakorlat miatt kimaradtak, vagy csonkultan részesültek az utóbbi negyven év műszaki, gazdasági és társadalmi modernizációjának számos eredményéből. Nyugat-Európa nyitott társadalmai, a fejlett világ részeként, viszont egyszerre voltak e folyamat tevékeny előmozdítói és haszonélvezői. Nyugat-Európa is veszített azonban a megosztottságon. Ma már különféle „poltikai családhoz" tartozó nyugat-európai hatalmi tényezők nyilatkoznak úgy, hogy az európai szolidaritásnak túl kell mutatnia az Európai Közösség határain, mert az EK egy egészségesnek kívánt szervezet „tüdejének egyik fele" csupán. A Közösséggel szomszédos, vagy hozzá közeleső közép- és kelet-európai országok, történelmi, kulturális és földrajzi okoknál fogva természetesebb együttműködési-összefonódási övezetet kínálnak a szervezet számára, mint pl. az afrikai, a Csendes-óceáni és a Karib-tengeri vagy a Földközi-tengeri társult országok nagy része. Közgazdász vélemények szerint gazdaságilag eredményesebb övezetet is, mert az alacsony termelési színvonalú fejlődő országokkal kiépített munkamegosztási rendszer is hozzájárult az Európai Közösségnek Japánhoz és az Egyesült Államokhoz viszonyított világgazdasági súly- és növekedési dinamika-vesztéséhez. Egy olyan EK együttműködési poltika, amely - a komplementaritás és a kölcsönös előnyök magasabb szintjét feltételezve - térségünk változó országai irányába nyit, távlatokban az integráns - az egyetlen valódi - Európa eszméjét erősíti. E folyamat kiteljesedésének számos - a közelmúlt reflexeiből, a jelen másirányú gazdasági érdekeltségeiből származó - gátja van Nyugat-Európában. Az együttműködés legfontosabb gazdasági szerkezeti, politikai és jogi intézményi fékjeit - miként a vasfüggöny egészét - azonban „Keleten" kell lebontani. Európa nem pusztán földrajzi fogalom, hanem döntően eszmei értékek egysége is. Az antik világ és a keresztény civilizáció öröksége, a reformáció és a felvilágosodás hagyományai, a liberalizmus és a demokratikus szocialista mozgalom egymással is versengő áramlatai alakították az itt élő népek szellemi rokon-arculatát. A mindenkori Európa határai ott végződnek, ahol ezek a közös értékek és törekvések már nem fejeződhetnek ki akadálytalanul a maguk sokféleségében. A merev tömb-hűség lazulása és a parlamenti demokrácia eszméinek térnyerése Közép- és Kelet-Európábán egyidejűleg domborítja ki az érintett kis népek nemzeti azonosságát és európai mivoltát. Paradox módon az adott történelmi helyzetben az európaiság kifejezése is döntően nemzeti-állami keretben történik. A politikai „Kelet- Európára" ma a nemzeti érdek-alapú differenciálódás nyomja rá bélyegét; a térségméretű válságra nagyon eltérő nemzeti, állami válaszok fogalmazódtak meg. Ezek kü7
