Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Hardi Péter: Előszó
ELŐSZÓ 1989 áprilisában fogant meg az ötlet a Magyar Külügyi Intézet vezetésében, hogy nyilvánosságot kellene biztosítani az ellenzéki pártoknak, hadd fejtsék ki külpolitikai elgondolásaikat. Akkor még mind idehaza, mind külföldön meglehetősen bizalmatlanul fogadták ellenzéki politikusok egy-egy kijelentését, és kimondatlanul is erős félelem érződött hivatalos körökben - néha Nyugaton inkább, mint Keleten - attól, hogy az ellenzéki pártok a külpolitikában szélsőséges nézeteket fognak vallani. E félelmek abból is táplálkozhattak, hogy sehol sem lehetett az ellenzéki pártok külpolitikai nézeteinek összefüggő kifejtésével találkozni. Mi bíztunk abban, hogy ezek a félelmek megalapozatlanok. Bizalmunkat részben egyik-másik ellenzéki párt külpolitikai szakértőivel kialakult személyes kontaktusaink, részben e pártok megnyilvánulásainak elemzései táplálták. A félelmeket oszlatandó, s az említett hiányt pótolandó javasoltam, hogy ajánljuk fel az intézet folyóiratát, mint a külpolitikai elemzés egyetlen hazai publikációs fórumát az ellenzéki pártok szakértőinek. Hosszú tárgyalássorozat kezdődött, amelyben - mivel az ötletet mindenki kitűnőnek tartotta - a kezdeti aggályokat legyőzve, sikerült a tartalmi és formai keretekben megállapodni. A Tisztelt Olvasó nem pártprogramokat vesz a kezébe, hanem az esetek többségében valamely párthoz egyértelműen kötődő személy külpolitikai esszéjét. Ezért is született meg a kötet címe: „Az ellenzéki pártok külpolitikai műhelyeiből". Nem volt könnyű a kötetben szereplő pártok körét sem meghatározni. Önkéntelenül adódott a döntés: az (időközben megszűnt) Ellenzéki Kerékasztalba tömörült pártokat kérjük fel. Ez a látszólag egyszerű szempont azonban a hazai pártpolitikák belső fordulatai miatt mégsem maradt bonyodalmaktól mentes. Aki szerkesztett lapot, az tudja, hogy a szerkesztőségi zárás és a nyomdai leadás határideje jóval megelőzi a megjelenését; így fordulhatott elő, hogy egyik esetben a szerzőnek egy párttal való összekapcsolása - ami természetes volt a felkérés és a kézirat beérkezése idején - lehetetlennek bizonyult. A normális körülmények között elég rövidre tervezett átfutási idő - a májusi első megbeszéléseket kiindulópontnak véve augusztusi megjelentetést tervezve - először is több mint negyed évvel megnyúlt, másrészt utólag hihetetlenül hosszúnak tetszett. A hónapokban számlálható késésnek a felizzott hazai politikai csatározások, a párt- politikai feladatok, a hazai és külföldi kötelezettségek valamennyi szerzőnkre nehezedő hihetetlen nyomása volt az oka. A kéziratok leadásától a lap megjelenéséig eltelt idő pedig azért tűnik most mérhetetlenül hosszúnak, mert a kelet-európai változások lélegzetelállító iramában a kül3
