Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)

— a társadalmi, politikai, világnézeti és ideológiai különbségek ellenére bővül azoknak a köre, akik síkra szállnak e célokért, s befolyásuk egyre jelentősebb,

— Keleten és Nyugaton is mind többen vallják, hogy nem a fegyverek, hanem a politika minősége biztosíthatja a világ biztonságát és stabilitását.

Az óhajtott jövő a békés egymás mellett élés és a közös biztonság koncepciójának megvalósítása. Ennek érdekében a dokumentum egyrészt politikai eszközöket javasol, másrészt azokat a feladatokat és valóraváltá- sukat elősegítő megoldásokat összegzi, amelyek a javasolt módszerekkel és eszközökkel sikeresen teljesíthetők, s a jelenlegi realitások megváltoztatásával a békés egymás mellett élés és a kölcsönös biztonság kereteiben formálódó jövő megteremthetőségét valószínűsítik.

A feladatok: fegyverkezés helyett kölcsönös megállapodások elérése a közös és azonos biztonság alapján, a nemzetközi biztonság kiterjesztése a politikai, gazdasági és humanitárius területre, igazságos világgazdasági rendszer létrehozása, a globális problémák közös megközelítése, az éhínség leküzdése nemzetközi összefogással. Az ezeknek a feladatoknak megfelelő politikai gondolkodás és cselekvés jelenleg többnyire cél, feladat és eszköz is, formálódásának folyamatában feltehetőleg eszköz-jeli ege fog erősödni. A megfelelő politikai gondolkodás és cselekvés értelmében a dokumentum a stabil és tartós békerendszer fogalmát a következő elemekből formálja: kizárja a háborút, mint a politika eszközét, ugyancsak kirekeszti a katonai erőszak eszközeit, szükségesnek ítéli az államok közötti konfliktusok békés rendezését, az önrendelkezési jog elismerését és tiszteletben tartását, a kizárólag védelmi jellegű katonai doktrínákat, valamint a két társadalmi rendszer békés versenyét ismeri el.

A dokumentum béke-értelmezése a megvalósításhoz széleskörű eszköztárat javasol, amelynek szembetűnő sajátossága az emberi tényezőre, a pszichológiai momentumokra való erőteljes hivatkozás, természetesen mindkét oldalt illetően. Az új politikai gondolkodás és cselekvés szovjet és a közös dokumentumokban kifejtett koncepciója között meglehetősen nagy a korreláció, s ismereteink szerint főként az SPD-től eredően. A kiszámíthatóság, a nyíltság és a mérséklet valóban alkalmassá tehetik a politikát a stabil és tartós békerendszer kialakítására. Aligha vitatható, hogy a párbeszéd, a bizalomerősítés, a konszenzusra való törekvés szükségessége, a fenyegetettségtől való félelem megszüntetése és a közös feladatok együttes megoldásának érvényesítése megfelelőbb módszerek, továbbá új és hatékonyabb viselkedési, cselekvési mód a nemzetközi kapcsolatok stabilizálására, mint amilyenek a konfrontáció, a félelem, a bizalmatlanság és az egyre veszélyesebbé váló konfliktusok voltak.

71