Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 4. szám - Hetyei B. József: A magyar-csehszlovák kapcsolatok a reformok tükrében
rilisában az alumíniumipari, valamint a kohászati és az elektromos áram kölcsönös szolgáltatására vonatkozó egyezmény. Már 1952-ben tárgyalások folytak a „Bős—Nagymarosi Vízierőmű” megépítéséről.7 Az árucseréi orgalomnak az alapját elsősorban a magyar bauxit, a timföld, az alumínium, a húskészítmények, valamint zöldség- és gyümölcsfélék, illetve a csehszlovák kokszolható szén, a koksz, a fa és a hengerelt áruk képezték. Csehszlovákia külkereskedelmében Magyarország 1955-ben elfoglalta a későbbi stabil negyedik helyet, Csehszlovákia exportjának 6, importjának 7 százaléka jutott Magyarországra, míg Csehszlovákia az export tekintetében 11,8, az import vonatkozásában 8,1 százalékkal részesedett Magyarország exportjában, illetve importjában. Jellemző volt ugyanakkor, hogy Csehszlovákia magyarországi behozatalának több mint 70 százalékát a mezőgazdasági termékek tették ki.8 Az 1951. november 13-án aláírt kulturális egyezmény alapján gyors ütemben és eredményesen bontakoztak ki a kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatok. Már az ötvenes évek elején létrejöttek fővárosainkban a kulturális központok, 1953-ban közös könyvkiadói megállapodás született. Ugyanakkor éppen az az időszak volt az, amikor a kapcsolatainkra a káros ideológia, a személyi kultusz a legerősebben hatott, a tömegkapcsolatok hiányoztak, a gazdasági együttműködést az erős autarkia elve hatotta át, ami együtt járt a nehézipar túlzott fejlesztésével, a párhuzamos iparágak kiépítésével. Mindez behatárolta a termelési együttműködés lehetőségeit. Az 1953-ban indult magyarországi belpolitikai mozgás, majd az 1956-os események politikai hatása, s az azt követő reformkísérletek elsősorban politikai és ideológiai síkon idéztek elő zavarokat kapcsolatainkban. Az akkori csehszlovák politikai vezetés, más szocialista országokhoz hasonlóan, 1956-ban belső politikai stabilitásuk veszélyeztetettségéből, a szocializmus féltéséből és nem reformjának szemszögéből kísérték figyelemmel az eseményeket.9 „... lényegében minden szocialista ország, szövetségesünk attól tartott, hogy az eseményeknek hatása lesz saját belpolitikai helyzetére, hogy olyan folyamatok indulnak el, amelyek megingatják a belső stabilitást.. .”10 Ez a szemlélet és magatartás jelentősen hatott az 1956 utáni magyar, reformtörekvéseket is magába foglaló politikához való viszony meghatározásakor. . .november 4-ét követően a szocialista országok még szélesebben, a nemzetközi munkásmozgalom nem igen helyeselte, hogy Kádár János, az új vezetés megpróbált valami széles platform alapján koalíciós hatalmi struktúrát kialakítani. . . egyfajta kényszerpályára terelték a kádári vezetést. Ez a nemzetközi determinált- ság nemcsak november 4-e és decembere között érvényesült, hanem más 13
