Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA-RÉGIÓK - Tálas Barna: A magyar-kínai kapcsolatok negyven éve
megfelelő osztályharcot, nagy számban hagytak meg ellenforradalmárokat, a proletariátust nem edzették meg az osztályharcban, nem tettek világos különbséget az ellenség és a nép, az igaz és a hamis, az idealizmus és a materializmus között. Most viszont — ki mint vet, úgy arat — rajtuk csattan az ostor.”5 Az október 23-i fegyveres összetűzéseket a KKP vezetése kezdetben nem tekintette ellenforradalmi megmozdulásnak. Sőt, később sem vették át a „magyarországi ellenforradalom” minősítést, mindvégig „magyarországi eseményekről” (kínaiul: hsziungjali sicsien) beszéltek. Alapvetően elhibázott lépésnek tartották az MDP vezetése és a magyar kormány részéről a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali segítségül hívását (anélkül, hogy kísérletet tettek volna a fegyveres összetűzések belső erőkkel történő felszámolására), a szovjet kormány részéről pedig az ehhez való azonnali hozzájárulást. Véleményük szerint, ez csak olaj volt a tűzre, mert nemzeti felkelés jelleget adott egy kormányellenes megmozdulásnak, s nemzetközi problémává terebélyes!tett egy eredetileg belpolitikai jellegű eseményt. Megítélésük szerint az országon belül is összekúszálta a frontvonalakat, elmosta a rendszer antidemokratikus vonásai ellen fellépő, demokratikus és szocialista népi erők és a szocializmus ellen fellépő ellenforradalmi erők közötti határvonalat. Október utolsó napjaiban a kínai vezetők még reménykedtek abban, hogy a Nagy Imre által vezetett kormánynak sikerül majd úrrá lennie a válságos helyzeten és a szovjet csapatok kivonása után a demokratikus erők ösz- szefogásával felszámolnia a törvénytelen és ellenforradalmi cselekményeket. A kínai kormány november 1-jei nyilatkozatában támogatta a Szovjetunió kormányának 1956. október 30-án közzétett nyilatkozatát, amelyben kifejezésére juttatta azt a szándékát, hogy a többi szocialista országgal fennálló kapcsolatait a jövőben világos és egyértelmű elvi alapokra kívánja helyezni. A kínai kormánynyilatkozat egyetértőleg hangsúlyozta, hogy a testvéri országok kapcsolatát a jövőben a teljes egyenjogúság, a szuverénitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás alapján kell erősíteni. Ezzel egyidejűleg rámutattak — különösen olyan nagy országok, mint a Szovjetunió és Kína esetében — a nagyhatalmi sovinizmusból és arroganciából, valamint a kisebb országok érdekeinek és érzékenységének semmibevételéből származó veszélyekre. (Ezt a megnyilatkozást egyes magyar újságok november 2-i szalagcímei úgy értelmezték, hogy „Kína forradalmunk mellett van!”) Mint ismeretes, november 2-án N. Sz. PIruscsov közvetlen érintkezésbe lépett a KKP vezetésével és kikérte véleményüket a szovjet csapatok másodszori beavatkozásának célszerűségével és szükségességével kapcsolatban. A kínai vezetők — Tito jugoszláv elnökhöz hasonlóan — ekkor 100
