Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
A hanyatlás évei: 1972-1982 1972 júliusában az RKP KB ülésén Ceau§escu főtitkár úgy értékelte, hogy Románia „fejlődő szocialista ország“, amelynek 15 év alatt kell behoznia a gazdasági elmaradottságot (ezt a kapitalista országok színvonalához viszonyították). 1980-ra az ipari termelésnek a 70-es év 6,5-7,5-szörösére, a mezőgazdasági termelésnek pedig évente 23-34 százalékkal kell növekednie. Ezeket a mutatókat azután minden évben tovább növelték, átlagosan az évi termelés 12 százalékos bővülését irányozták elő. Úgy tervezték, hogy 1990-re az ország lakossága 25 millió körül lesz, és a 11,5 millió aktív dolgozóból 9,5 milliót az ipar foglalkoztat majd. A feszített ütemű iparosítás, az erőteljes központosítás, az ideológiai, kultúrpolitikai szigorítások, az adminisztratív intézkedések ismét negatívan befolyásolták a nemzetiségi politikát. Megismétlődtek az 1948-ban történtek, amikor a fokozott iparosítási programot a nemzetiségi politika szenvedte meg. 1974-ben az RKP XI. kongresszusán tettek először kísérletet a társadalom (nemzet) homoge- nizálásának megvalósítására. Erről pártkörökben 1973 őszén indítottak vitát és a párt fórumain nyíltan ejtettek szót egyfelől a nemzetiségek beolvadásáról, asszimilációjáról, másfelől kivándorlásukról. A XI. kongresszuson - 1974. november 27-28. - N. Ceau§escu kijelentette: „a határon túl aggodalmaskodnak, hogy az iparosítással egyidejűleg megszűnik a nemzetiségi specifikum. Bennünket ez egyáltalán nem aggaszt.“ A kongresszus után az 1975-1980 közötti években: 1. a magyar nyelvű újságok, folyóiratok terjedelmét 30-40 százalékkal, a kiadásra szánt könyveket és példányszámukat 30-50 százalékkal csökkentették; 2. hozzákezdtek a magyarországi kapcsolatok teljes felszámolásához; 3. elrendelték a nemzeti és egyházi kultúrkincsek beszolgáltatását; 4. a nemzeti archívumról szóló törvényrendelet szerint a 30 évnél régebbi okmányok az állam tulajdonába mentek át (levéltárak, hagyatékok stb.); 5. új szállás-ren- deletet hoztak, amely megtiltotta a külföldiek magánháznál való elszállásolását; 6. a Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának ülésein, akárcsak 1947-53 között az MNSZ Kongresszusain, konferenciáin háttérbe szorultak a sajátos nemzetiségi problémák, helyettük csak a „nagy közös feladatokról“ esett szó. Kilátásba helyezték és 1984-85-re meg is valósították azt az oktatásügyi politikát, amelyben - a főtitkár szavai szerint - az lesz a lényeges, hogy mit tanítanak, és egyáltalán nem az, hogy milyen nyelven. Az MVDT 1975 decemberi ülésén így fogalmaztak: „Végső fokon a lényeg az, amit mondanak és amit írnak, nem pedig az, hogy milyen nyelven énekelnek, szavalnak, vagy játszanak.“ A román és a magyar pártvezető 1977-es találkozója után még nagyobb gondot fordítottak arra a nyilatkozatokban, hogy demonstrálják: a nemzetiségi politika terén minden rendben van, egyúttal államellenesnek minősítettek minden olyan állítást, ami ezt cáfolta. Az RKP KB főtitkára minden esetben nagy nyomatékkai utasította vissza, hogy a nemzetiségi politika ürügyén bárki „beavatkozzon az ország belügyeibe“. 63
