Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
tudósítások jelentek meg a magyarországi eseményekről. Kezdetben a pártvezetést, a gazdaságpolitikát, a demokrácia és a törvényesség megsértését, az életszínvonal csökkenését említették a kiváltó okok között. Ezt használták ki a nép ellenségei - közölték a tudósítások -, de „a magyar nép sikeres erőfeszítéseket tesz a népi hatalom megőrzésére“. „Budapesten dúl a fehérterror“ - írta az Előre november 4-i száma, majd az 5-i különkiadás beszámolt a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásáról. Egyúttal a kormány nevében Groza és Gheorghiu-Dej kívántak sok sikert a Kádár János vezette kormánynak. November-december folyamán a Magyar Autonóm Tartomány dolgozói, az egyetemi oktatók, a magyar írók, az írószövetség nagygyűlésen ítélték el a magyarországi ellenforradalmat. A pártvezetésben azonban valóságos pánik tört ki. A közéleti demokrácia teljes hiánya, a rossz gazdaságpolitika, a végre nem hajtott határozatok miatt joggal féltek az ország egészének, illetve a nemzetiségeket sértő politika miatt a nemzetiségeknek az elégedetlenségétől. A párt egyes vezetői már nyár óta folyamatosan megbeszéléseket folytattak az értelmiségiekkel, különös tekintettel az erdélyiekre és a magyarság képviselőire. November 21-én román párt- és kormányküldöttség utazott Magyarországra. Közös közleményben ítélték el a Biztonsági Tanács beavatkozását Magyarország belügyeibe, állást foglaltak az államok területi épsége, függetlensége, szuverenitása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás mellett. Bejelentették: Románia 60 millió rubel hitelt nyújt Magyarországnak. Esetleges hasonló megmozdulások elkerülése végett az RMP KV 1956. december 27-29-i ülésén számos, már az 1954-55-ös évben kilátásba helyezett, de addig végre nem hajtott rendelkezést hozott az összlakosság helyzetének javítására: megszüntették a mezőgazdasági termékek kötelező beszolgáltatását, előirányozták a decentralizálást az erőteljes központosítással szemben, átlagosan 15 százalékkal emelték a béreket, kilátásba helyezték a nyereségrészesedést, az életszínvonal emelését, a fogyasztási cikkek fokozottabb gyártását. Határozott jelei mutatkoztak a közéleti demokrácia bővülésének is. A romániai magyarsággal szembeni politika még inkább kétarcúvá vált: egyrészt mindannyiukat revizionizmussal vádolták, másrészt viszont egyidejűleg kedvező intézkedéseket léptettek életbe. Kolozsvárott ismét megnyitotta kapuját a magyar Mezőgazdasági Főiskola - hogy két év múlva beszüntesse működését -, több új magyar általános, középiskola és tanítóképző létesült, Bukarestben megnyílt a Magyar Kultúrház, 1956-ban létrehozták az iskolaügyeik intézésére a Nemzetiségi Főigazgatóságot, új magyar tanfelügyelőségeket rendeltek ennek alá, határozatot hoztak, hogy 15 tanuló esetén indíthatnak ötödikes és 10 tanuló esetében hatodikos és hetedikes osztályt. Párthatározat tette lehetővé, hogy magyarul lehessen felvételizni az egyetemeken. Több lehetőség nyűt a magyar könyvkiadás számára is, újjáalakult a Korunk, illetve több új folyóirat jelent meg: a Művelődés, a Napsugár, a Nyelv és Irodalomtörténeti Közlemények Tény vi57
