Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
Gheorghiu-Dej módszeresen készítette elő hatalomátvételét, megszállottan kereste az ellenséget a pártban és a legfelsőbb vezetésben is. 1952 májusában megbírálták és kizárták a pártból Anna Pauker külügy-, Vasile Luca pénzügy-, Teohari Georgescu belügyminisztert. Anna Paukert azzal vádolták, hogy késleltette a kollektivizálást, holott ő azt már 1945-ben szorgalmazta, Lucát a gazdasági csőd miatt vonták felelősségre, Georgescu bűne az volt, hogy nem sikerült vallomást kicsikarni Pátrá§canuból, és így a párt rossz színben tűnhet fel Sztálin előtt. A hatalom ettől kezdve egy kézben összpontosult: Gheorghe Gheorghiu-Dej kezében, aki biztonságban érezve magát, a nemzetiségi politikában is megtette a következő lépést: visszafelé. Ebben segítségére volt az is, hogy Luca félig magyar, félig román volt, Anna Pauker pedig zsidó. A tömegekben így fokozni lehetett a gyanút az ország nem román állampolgáraival, a magyarokkal, a zsidókkal, a szer- bekkel szemben. A Magyar Autonóm Tartomány létrehozása 1952. szeptember 24-én új alkotmány lépett életbe. Az országot szovjet mintára 18 tartományra osztották fel. Közülük az egyik a „Magyar Autonóm Tartomány“ nevet kapta, és négy székely megyét: Csíkét, Háromszéket, Udvarhelyt és Marost foglalta magában. Kimaradt Aranyosszék, a Barcaság és Moldva székelyek lakta vidéke, Kolozsvár és környéke, Kalotaszeg, ahol akkor 210 000 magyar élt és a román-magyar határ közelében levő területek, ahol hozzávetőleg 650 000 volt a magyarok száma. A Magyar Autonóm Tartomány területén a romániai magyarság mintegy egyharmada lakott. Mivel az önkormányzatot biztosító statútumot nem dolgozták ki, jóllehet ezt az alkotmány előírta, a Magyar Autonóm Tartomány csak egyike volt az ország új közigazgatási egységeinek. Pozitívum volt viszont, hogy - legalábbis kezdetben - a két világháború közötti gyakorlattal ellentétben, amikor a Székelyföldet elárasztották regáti hivatalnokokkal - ezúttal a különböző politikai, gazdasági, társadalmi tisztségeket többnyire a helybeliek töltötték be. Sokan nagy reményeket fűztek a MAT megalakulásához. Azt hitték, az itteni autonómiát később ki lehet terjeszteni az ország más, magyarok lakta területeire is, ahogyan azt az MNSZ 1946-os törvénytervezete tartalmazta. A folyamat azonban ezzel éppen ellentétes volt: a jogok nem bővültek, hanem szűkültek. Ami ugyanis addig általános volt: a kétnyelvűség az utcaneveket, a feliratokat illetően, továbbá a hivatali és a pártéletben, az ezentúl kezdett csak a székely megyékre korlátozódni. A MAT központja Marosvásárhely a Teleki Könyvtárral, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel a Színművészeti Főiskolával valóban Székelyföld fontos centruma volt, az Állami Könyvkiadó kolozsvári magyar osztályán kívül Marosvásárhelyen is létesítettek egy kirendeltséget (további magyar könyvkiadók: Epla Irodalmi és Művészeti Kiadó, Ifjúsági Könyvkiadó, Szakszervezeti Kiadó, 53
