Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Békési B. Béla - Dálya László - Enyedi Sándor - R. Süle Andrea: A romániai magyar kisebbség
tató rendezését ígérték. Ennek szellemében - de a korábban megindult folyamatok folytatásaként - született meg a 630/1945. számú augusztus 6-án megjelent törvény19, amely a Nemzetiségi Statútum egyes rendelkezéseit részletesebben kifejtette. Ezek a jogszabályok egyrészt tiltották az etnikai, nyelvi és felekezeti alapú hátrányos megkülönböztetést, másrészt megteremtették a nemzetiségi kollektív jogok néhány alapintézményét. Rendelkeztek az anyanyelvhasználat jogáról a magán- és közéletben, az állami hivatalok kötelezettségeiről e téren, a nemzeti kisebbségek állami és felekezeti iskoláiról és azoknak a többségi iskolákkal való egyenlő kezeléséről stb. A Magyar Népi Szövetség 1946. július 3-i nemzetiségi törvénytervezete20, amely a Nemzetiségi Statútumnál szélesebb körben határozta volna meg a kisebbségek jogait, politikai süllyesztőbe került. Az 1945-46-ban létrejött jogi alapon mégis fellendülés következett be a romániai kisebbségek kulturális szervezeti életében. Magyar, német és jiddis nyelven államilag támogatott önálló színházak jöttek létre; anyanyelvi iskolák kezdték meg működésüket az ország legkisebb nemzetiségei - köztük Románia történelmében első ízben olyan közösségek, mint a törökök és a tatárok - számára. A Nemzetiségi Statútum és a hozzá kapcsolódó jogszabályok mind a romániai magyarságnak, mind a nemzetközi közvéleménynek azt bizonyíthatták: minden garancia megvan arra, hogy a nemzetiségi kérdés végre rendeződjék ebben az országban. Az egypártrendszer létrejöttével azonban napirendre került minden autonóm, a központi akaratnak nem vagy nem egyértelműen alávethető szervezet felszámolása. A magyar kisebbség esetében ennek egyik első lépése volt az addig viszonylag önálló hatalmi tényezőként megjelenő Magyar Népi Szövetség vezetésének átszervezése és még lojálisabb elemekkel való felváltása. 1948 júniusában a Román Munkáspárt Központi Vezetősége meghirdette az osztályharc fokozódását.21 Az RMP által 1948 decemberében a nemzetiségi kérdésről kiadott állásfoglalás minden nemzeti kisebbséget elítélt valamilyen címen. A magyarokat, akiket még két éve „a demokrata erők szövetségeseinek“ neveztek, most nacoinalistának nyilvánították. 1949-1960 között koholt vádak alapján elítélték a Magyar Népi Szövetség több vezetőjét, valamint a romániai magyarság gazdasági, oktatási, kulturális, egyházi életének számos vezetőjét és képviselőjét. 1953-ban pedig - arra hivatkozva, hogy egyedül a párt hivatott a nemzetiségi kérdés megoldására - forma szerint is felszámolták a Magyar Népi Szövetséget. Ebben az időben - a sztálini politikai perek általános kelet-európai forgatókönyve szerint - román nemzetiségű politikusokat, papokat, kulturális személyiségeket ugyancsak tömegesen tartóztattak le. Az 1940-es évek végére - a magán- és az egyházi tulajdon kisajátításával, a magyar és a román szövetkezetek összeolvasztásával - megszűntek egy esetleges kisebbségi autonómia gazdasági alapjai. A magyarok nagymúltú intézményeit, például az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet, 25
