Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Hardi Péter: Elnökválasztás az Egyesült Államokban -1988
intézkedést követelő ügynek. Mindenki, kivéve az átlagválasztót. Öt ugyanis nem érinti közvetlenül (még), nem okoz neki naponta kellemetlenségeket. Az átlagpolgár nem rémült meg attól a perspektívától, amelyet néhány tévéhirdetés vázolt fel: a kormány politikája az ország kiárusításához vezet. Az átlagpolgár pontosan érti, hogy ha az amerikai ingatlan vagy üzem japán vagy szaudi kézen van is, a külföldi tulajdonosnak sem érdeke, hogy befektetését vagy üzletét tönkretegye. Arról nem is beszélve,, hogy a nemzetgazdaság egészéhez képest a külföldi tulajdon aránya igencsak csekély. Két apróságról végképp nem szólva: egyrészt, hogy az Egyesült Államok gazdasági potenciálja még mindig első a világon, másrészt, hogy — képletesen szólva — akármit termelnek, eleve dollárban számolják az árát. [Nem kell pl. figyelniük, hány forintért termelnek ki egy dollárt.] Nem vitatom, hogy sokféle veszély leselkedik az Egyesült Államok gazdasági jólétére, világméretű vezető pozíciójára, a dollár árfolyamára stb. Mindössze azt vitatom, hogy e veszélyek befolyásolták volna a választói magatartást. A választókat nem az amerikai gazdaság relatív nemzetközi pozíciója, hanem hazai állapota befolyásolja. Reagan nyolc évvel ezelőtt — egyebek között — azzal a kérdéssel nyert, hogy jobban áll-e a választó, mint négy évvel azelőtt. Az ötből négy polgár azt válaszolta, hogy nem. Most arra a kérdésre, rosszabbul állnak-e, mint nyolc évvel ezelőtt, ötből csak egy válaszolta, hogy igen. Ötből négyen látták bizakodóan saját jövőjüket (míg a nemzetét csak minden második polgár). Ilyen helyzetben a józan választó csak akkor változtatna kormányzatot, ha a másik párt kétséget kizáróan bebizonyítaná, hogy a kurzus folytatódása esetén katasztrófa következik. Ki tudott azonban ilyen bizonyítékkal szolgálni? * Hadd utaljak vissza a második rajzra, különösen az abban említett Willie Horton-hirdetésre, amelyet a választás előtti közvéleménykutatások nagyon hatásosnak tartottak. Ugyancsak hatásosnak vélték a Bush- tábor másik nagy hirdetését, amelyben Boston kikötőjének szennyezettségét egyenesen Dukakis rossz környezetvédelmi politikájának számlájára írták. Azért térek ezekre vissza, hogy hangsúlyozzam: az 1988-as amerikai választásban is szerepeltek ügyek. A választási harc finisében a kampányszakemberek két ügyet különösen fontosnak tartottak: a bűnözést és a környezetvédelmet. Az előzőhöz párosult még egy hevesen vitatott téma: a halálbüntetés eltörlése vagy megtartása; s mindkettőtől függetlenül a választási harcot dominálta az abortusz-kérdés. Jellegzetes amerikai ter21
