Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vastagh Pál: Etnikum és Régió-Keleten és Nyugaton:V.F.Li(szerk.): Burzsoá pártok és a politikai harc Kelet országaiban
aktivizálódásának hatására az utóbbi időszakban több országban is megnőtt a liberális, polgári ellenzéki pártok befolyása (Dél-Korea. Tajvan). Ez a társadalmi réteg gyakran válhat a hatalom manipulativ tevékenységének eszközévé. Az iparosítás, az urbanizáció, a tudományos-technikai fejlődés hatásainak következtében azonban jelentős társadalmi csoportok juttatják kifejezésre fokozódó elégedetlenségüket a tekintélyuralmi állam politikájával szemben. A liberálispolgári pártok életképessége azzal is magvarázható, hogy ellentétben a totális állam berendezkedésével, politikájuk központi kérdéseivé tették az állampolgár és az állam kapcsolatának legalizálását, a társadalom és az egyén viszonvát. Az egyén feltétlen állami alávetettségének tagadása maradandó hatást vált ki a társadalmi életben így ezek a pártok ma már a kapitalista orientációiú országok politikai realitásának szerves részei. Sokrétű a burzsoá pártok ideológiai platformja is. A tradicionális, fundamentalista elképzelésektől, a liberális eszmékig igen széles skálát foglal magába. Ázsia. Afrika, Tatin-Am erika országaiban az egvik legelterjedtebb. legnagvobb hatást kiváltó ideológiai-politikai nézet- rendszer a populizmus. A tanulmánykötetben ennek két alapvető válfaját különítették el, a reformista irányzatot, amely a társadalom kapitalista fejlődését támogatja, valamint az ezzel ellentétes tartalmú nemzeti-demokratikus eszmerendszert. A popubzmus olyan sajátos politikai kultúraként jellemezhető, amelyben elsődleges „a népakarat” érvényesülése, minden más politikai elvvel szemben, illetőleg a másik jellemző vonása, hogy a politikai vezetők, közvetítő intézmények nélkül, közvetlen kapcsolatban állnak a tömegekkel. A populizmus tehát olyan ideológiai nézetrendszer, amely egyben a politikai rendszer működése szempontjából is alapvető követelményeket tartalmaz. Elterjedtsége és népszerűsége a fejlődő országokban azzal is magyarázható, hogy ebben a gondolatkörben tovább élnek az ősi közösségi szerveződési formák hagyományai, a karizmatikus vezetők iránti bizalom és tisztelet. A különböző országokban azonban konkrétumaiban eltérő módon jut kifejeződésre. (Ezeket a regionális sajátosságokat a szerzők India, valamint Kenya, Zambia és Szenegál viszonyainak összevetéséből tárták fel.) A populizmus reformista iránvzata különböző politikai, szervezeti formákban valósul meg. (Mozgalom, pártok közötti koalíció, egypártrendszer. többpártrendszer, tekintélvuralmi berendezkedés) Társadalmi bázisát a városi és falusi kispolgári rétegek alkotják együtt a középburzsoáziával. Tartalmában kialakulásának kezdeti szakaszában a radikalizmus dominál. maid fokozatosan előtérbe kerülnek az űn. .demokratikus kará- talizmus” megvalósítását szolgáló politikai törekvések, a mérsékeltebb polgári orientáció. A gazdag tematikájú tanulmánykötet jelentős hozzájárulás a fejlődő országok politikai viszonyainak mélvebb megismeréséhez. Jól sikerült érzékeltetni a pártszerkezetek és az azokra ható különböző társadalmi tényezők bonyolult összefüggéseit. A szerzők figyelmüket főként Ázsia és Kelet polgári pártjainak vizsgálatára összpontosították de gyakran éltek az összehasonlító elemzés lehetőségeivel is, így sikerült az általános vonások mellett megragad.niok a politikai fejlődés 178
