Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Joó Rudolf: Etnikum és Régió-Keleten és Nyugaton: Etnikumok és regionalizmus Nyugat-Európában - A. Gergely András: Etnikum és Régió-Keleten és Nyugaton: Rehák László:Nemzet, nemzetiség, kisebbség Jugoszláviában
zös dolgainkról, az európai társadalomfejlődés mai és jövőbeli esélyeiről, az etnoregionális társada- lorrtszerveződési alternatíva különböző típusairól szól mindkét kötet, s nem utolsósorban azzal a bennük rejlő tartalommal gondolkodtatnak el, hogy vajon a világon mindenütt jelenlévő, teret követelő etnoregionális törekvések mikor érkeznek el hozzánk, mikor teszik föl az ismert kérdést a Dunamenti népek érdek- azonossága, a konföderációs lehetőségek dolgában. Érdekes, hogy Joó Rudolf kötete, bár hozott anyagában és egyértelmű mondandójában egyként a nyugati tendenciákat sorolja, pontosan a magunkravonatkoztatás szellemében jelent többet saját közegünk vizsgálatánál. A regionális öntudatosodás folyamatát Rehák mint visszafejlődőben lévő jelenséget elemzi a sorok közt (a sorokban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége példás nemzetiségi politikájának részletes taglalásával), ugyanakkor a külhoni magyarságról empirikus élményekkel rendelkezők tudván tudják és dokumentumok értelmezéséből gyaníthatják is: a meghirdetett elvek és a gyakorlat között feszültségek is léteznek e régióban. A két kötet párhuzamos olvasásával ezért nő meg Joó Rudolf kisebbségi-tájegységi mozgalmakat vizsgáló szándékának jelentősége, ezért gondolkodtat el politológiai analízise. A nyugati pártok, államok és területi kisebbségek viszonya túlzás nélkül mint Európa megmaradásának alternatívája, tehát korunk és földrészünk létkérdése jelenik meg munkájában. Nála fogalmazódik meg egyértelműbben a modern államszerveződési elvek demokratikus ígérete, s evvel szemben a szervezeti—intézményrendszeri és jogi garanciák hiánya. Nála kap súlyt a kulturális és nyelvi azonosságtudat, a kis népek önmegfogalmazásának és érdekérvényesítésének számos hiábavaló gyűrkőzése, az eszköz-, tekintély- és hatalomátruházás megoldása, a tájegységi önkormányzatok politikai érvényességének és a célszerű területi formáknak az alapkérdése. Decentralizálás és önkormányzati-hatalmi jogkör, államnyelv és táj nyelv érvényessége, határokon átnyúló etnikai csoportkapcsolatok működésmódja, kisebbségbe szorult kultúrák minőségváltozása éppen a példák sokaságával nyújt árnyaltabb összképet, mint a formális autonómiát nemzetiségpolitikai „ajándékként” élvező kisebbségek jugoszláviai helyzetképe. Hozzá kell itt tenni, hogy Rehák László írásai a hetvenes években tapasztalható állapotot tükrözik, némi kiegészítéssel. Joó Rudolf pedig szinte napjainknál zárja kötete anyagát. Mindkét régióban sokat változhatott a helyzet a válságok, lokális buzgalmak vagy terroriszti- kus megoldások miatt, de erre már egyik kötet sem térhet ki esettanul- mányi szinten. Az etnikai-regionális-kisebbségi mozgalmakat elemző két munka a Gondolat Kiadó jóvoltából látott napvilágot, jelentősen növelve az esélyét annak, hogy az etnoszféra gondjai rövidesen tudományos köz- gondolkodásunk és politikai intézményrendszerünk „közös dolgai” lesznek. S talán nem várat már magára soká az sem, hogy a hazai nemzetiségek kisebbségi elégedettsége mellett gondjaik is a megvi- tatnivaló, újraértékelésre méltó kérdések rangsorába emelkedjenek. A. Gergely András 173