Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Garadzsa V.: Együttműködés és etika a nukleáris évszázadban
pusait és fajtáit, amelyek között ez az absztrakció konkrét, élő tartalommal telik meg a társadalom történelmi fejlődésének során. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a jelen történelmi szakaszban fokozódik az együttműködés szerepe. Az erkölcs az a legfontosabb eszköz, amely biztosítja az együttműködést, az emberek életének társadalmi szerkezetét a mai civilizáció legextrémebb körülményei között is. A társadalom sajátos etati- zálódása megy végbe, az etika egyre mélyebben „hatol be” a társadalmi élet különböző szféráiba, s ez nemcsak a veszélyekkel függ össze, hanem a mai világ integritásának növekedésével is. A globális problémák olyan problémák, amelyeket államközi szinten, a világközösség tagjainak közös erőfeszítései révén lehet megoldani. A különböző világrendszerekhez tartozó államok összehangolt fellépései új politikai gondolkodást igényelnek, amely az együttéléstől az együttműködéshez vezet. A mélységesen realista megközelítés arról tanúskodik, hogy a nukleáris korban a háború már nem eszköze tovább a politikának. A háború az öngyilkosság eszközévé vált: a nukleáris háború nemcsak az ellenfelet semmisíti meg elkerülhetetlenül, hanem azt is, aki kirobbantotta. Ha túlélők leszünk, együtt leszünk azok. Tudatosítottuk az egész emberi nem sorsközösségét, amelynek lehet, az a legnyilvánvalóbb tanulsága, hogy úgy kell viszonyulni a másikhoz, ahogyan te szeretnéd, hogy mások hozzád viszonyuljanak. Meg kell tanulnunk az embert látni a másikban még akkor is, ha az a másik nem olyan, mint mi vagyunk. A nukleáris korszak felemeli a tolerancia árát. Az emberi tudatban jobban megszilárdult az a meggyőződés, mint eddig bármikor, hogy nem minden megengedett az ember számára. Ez nem isten létéből következik, hanem abból, hogy a jelenlegi helyzet arra kényszerít: számoljunk az emberi tevékenység kijelölt és megengedett határaival. E helyzetben növekszik az erkölcsi iránymutatók jelentősége az emberi tevékenységben és e tevékenység etikai értékelésének fontossága is. Az erkölcsi kötelezettségektől mentes politika századunkban egyidejűleg válik embertelenné és pusztítóvá. A politikának meg kell tanulnia, hogy ne csupán a józan ész szavára hallgasson, hanem a lelkiismeretére is. Az egyik fél nem nyerhet a másik kárára: vagy közös nyereség vagy közös veszteség következik be. Vajon nem nyer-e reális politikai értelmet a jelenlegi körülmények között az az erkölcsi parancs, hogy ne csak felebarátodat szeresd, hanem ellenségedet is? A globális problémák jelentkezése a világtörténelem tényleges alakulását tükrözi: a helyi és nemzeti elkülönültséget, az autarkiát felváltják a mindenoldalú kapcsolatok és a nemzetek egymástól való mindenoldalú függése. Kialakul a közös érdekeltség a természeti erőforrások mint 167