Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
dolgozhatók legyenek. 1986-ban és 1987-ben a Közgyűlés a kérdés megtárgyalásáról jelentést kért a testület számára, amelynek ülésszakán ismétlődő napirendi pont lett a haditengerészeti fegyverzet és a haditengerészeti leszerelés kérdéscsoportja. A világszervezet valamennyi tagállamát magában foglaló Leszerelési Bizottság legutóbbi ülésszakain lehetséges lépésekként körvonalazta a bizalomerősítő intézkedések kiterjesztését a legfontosabb tengeri útvonalakra, az előzetes értesítést a haditengerészeti tevékenységről, megfigyelők meghívását a tengeri hadgyakorlatokra, a hadgyakorlatok számának és arányainak korlátozását meghatározott térségekben, a haditengerészeti vonatkozású információcserét, a nyíltság elvének erősítését általában a haditengerészeti kérdésekben, a már érvényben levő tengeri bizalomerősítő intézkedések szigorú megtartását. V. P. Kozin szovjet szerző az ENSZ és a haditengerészeti fegyverzetkorlátozás összefüggéseit elemző egyik írásában19 a világszervezeti viták vontatót tságát és meddő voltát több tényezőre vezeti vissza. Egyes államok nem készültek fel a haditengerészeti fegyverzetkorlátozás témájának megvitatására, még kevésbé annak eldöntésére. Többeknél nincs gyakorlati érdeklődés, mivel haditengerészetük sincs. Olykor nehéz elképzelni a bonyolult, sokfajta és nehezen összevethető haditengerészeti fegyverzet igazságos és méltányos csökkentését. Végül vannak a NATO-hatal- mak, amelyek a szovjet haditengerészet erejére és szándékaira való hivatkozással egyszerűen nem vállalják a csökkentést; esetenként technikai problémák miatt, vagy a haditengerészeti erőviszonyok megítélésének nehézségei miatt idegenkednek a megegyezéstől. Az amerikai mentalitásra jellemző C. A. H. Trost tengernagynak, az amerikai haditengerészet hadműveleti főnökének fejtegetése.20 A magas rangú tengerésztiszt Gorbacsov 1987 októberi murmanszki és 1988 márciusi belgrádi javaslataira utalva csodálkozással említi, hogy egy meg nem nevezett NATO-ország üdvözölte és megtárgyalásra méltónak tartotta a szovjet javaslatot, pedig az „csak egy része a szovjet vezetők azon erőfeszítésének, hogy élenjáró békeharcos szerepében tüntessék fel a Szovjetuniót és katonai fölényre tegyenek szert a NATO-val szemben”. Trost tengernagy szerint a szovjet óceán-politika tartós célja a NATO tengeri és légierői mozgékonyságának, mozgási lehetőségeinek korlátozása. A különböző leszerelési tárgyalásokon előterjesztett szovjet tengerészeti bizalomerősítő javaslatok egyedüli rendeltetése az, hogy megfosszák ezeket az erőket mozgásszabadságuktól. „Az Egyesült Államok és NATO-szö- vetségeseink sikeresen álltak ellen ezeknek a próbálkozásoknak” — hangsúlyozta az amerikai szerző, aki a továbbiakban kifejtette: 152
