Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
Az ENSZ-közgyűlés XXVI. ülésszaka 1971. december 16-án fogadta el az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításáról szóló határozatot10, amelyet alapjában a part menti államok kezdeményeztek. Eszerint az óceán később meghatározandó területi kiterjedésben, a fölötte levő légtérrel és a tengerfenékkel egyetemben örök időkre békeövezetnek minősül. E cél gyakorlati megvalósítására a Közgyűlés 1972-ben Ad Hoc Bizottságot alakított, XXIX. ülésszakán, 1974-ben pedig első ízben vetette fel egy nemzetközi értekezlet összehívásának kérdését.11 Felhívta a térség part menti és kontinentális országait, hogy kezdjenek konzultációkat az Indiai-óceánnal foglalkozó konferencia mielőbbi megszervezése érdekében. A hetvenes évek első felében az érdekelt államoknak nem volt egyértelmű az álláspontja. A békeövezetté nyilvánítás természetesen alapvetően antiimperialista irányultságú volt, hiszen a vezető tőkés országok teremtettek itt konfliktushelyzeteket, kezdeményeztek fegyveres intervenciókat, erősítették a militarizmust. Ugyanakkor a térség egyes kormányzatai „a nagyhatalmak vetélkedéséről, mint fő destabilizáció tényezőről” beszéltek és a Szovjetuniót is felelőssé tették a térségben jelentkező feszültségért. Nem volt idegen tőlük olyan törekvés sem, hogy különleges jogokat igényeljenek maguknak az Indiai-óceán használatában. Kezdettől fogva világos volt viszont a kifejezett szovjet érdekeltség, hiszen az Indiai-óceánon halad keresztül az az egész évben hajózható víziút, amely összeköti a Szovjetunió európai részét Szovjet—Távol-Kelettel. Egyetlen más ország sincs hasonló helyzetben. Az Egyesült Államok nemcsak ennek a fontos összeköttetésnek a veszélyeztetését fontolgatta, hanem már a hatvanas évek második felétől rakétás tengeralattjárókat is vezényelt az Indiai-óceán északi részébe, hogy onnan hadászatilag fenyegesse a Szovjetunió déli területeit. Szovjet részről ebben az időben azt hangoztatták, hogy nem létesítettek és nem létesítenek saját katonai támaszpontokat az Indiaióceán térségében, nem vezényelnek oda hadászati csapásmérő erőket. A szovjet hadihajók csak élelmiszer- és vízkészleteik feltöltése végett és hivatalos baráti látogatások keretében keresik fel a part menti országok kikötőit. Moszkva nem kívánt „vetélkedő félként” fellépni, hogy ily módon tegyen szert befolyásra a térségben. Ismeretes, hogy a Szovjetunió részint a part menti országok igényeinek túlhangsúlyozása, részint a nagyhatalmi „vetélkedés” emlegetése miatt tartózkodott annak a határozati javaslatnak a megszavazásától, amely az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítását szorgalmazta. Az ENSZ-Közgyűlés XXXII. ülésszaka óta a határozatok mentesültek ezek143
