Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
nagyobb erejű robbantásokat hajtott végre. Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága 1985-ben meghallgatásokat tartott a kérdésről, s ezeken Lynn Sykes, a Columbia egyetem geológus professzora a következőket mondta: ,,Minden fontos szovjet kísérleti telep régi geológiai terepen található, míg az Egyesült Államoké Névadóban, ahol gyakoriak a földmozgások és a vulkanikus tevékenység. Ha ezeket a tényezőket nem vesszük számításba, a Szovjetunió robbantásai túl nagy hatóerejűek. Másokkal együtt én is jó ideje amellett érvelek, hogy az Egyesült Államok kormánya téves képletet használ a szovjet robbantások által keltett szeizmikus hullámok tolóerővé történő átszámításakor. Azok az állítások, amelyek szerint a Szovjetunió megszegte a föld alatti atomfegyverkísérletek korlátozásáról kötött szerződést, véleményem és számos földrengéskutató számításai szerint kizárólag a pontatlan mérési képleten alapulnak.”44 A meghallgatások hatására pontosították a szovjet robbantások hatóerejét és ennek nyomán megszűnni látszanak a korábban feltételezett szovjet szerződésszegéssel kapcsolatos aggodalmak, márpedig ezek az érvek fontos szerepet játszottak az újabb egyezményt ellenzők gondolkodásában. Általános az a meggyőződés, hogy az egészen kis hatóerejű kísérletektől eltekintve a robbantások több módszer egyidejű alkalmazásával megbízhatóan ellenőrizhetők. Nem is arról van szó, hogy a szokásos módon végrehajtott robbantás ne lenne azonosítható, hanem arról, hogy bizonyos kijátszási technikákkal az ellenőrzés megakadályozható. Három ilyen módszert vitatnak az irodalomban: ,,a) időben és térben megfelelően szétosztott robbantás-sorozattal földrengés hullámok látszatának keltése; b) a titokban végrehajtott robbantás jeleinek földrengés hullámok közé ’rejtése’; c) a tiltott robbantás száraz, porózus közegben vagy föld alatti üregben történő végrehajtásával a keltett jelek erejének csökkentése.”45 Az első két módszerről tudományosan bebizonyították, hogy a földrengés érzékelő berendezések különbséget tesznek a természeti jelenségből és az emberi tevékenységből származó jelek között. Az üregben, illetve száraz, porózus közegben végrehajtott robbantás erejét szeizmikusán valóban kisebbnek mérték, az ily módon történő kijátszás lehetősége azonban korlátozott. Egyrészt, mert így csak kisebbnek tűnik a kísérlet, de még általában észlelhető, másrészt mert — mint azt egy szovjet szakértő nem minden irónia nélkül jegyezte meg — akkora üreget kell kialakítani, amelynek munkálatai már műholdról jól észlelhetők. Egy nyolc kilotonnás robbantás például a legnagyobb egyiptomi piramissal azonos nagyságú üreg kialakítását tenné szükségessé.46 Az ellenőrzés néhány alapvető kérdésében nincs vita az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. így abban, hogy a nemzeti technikai ellenőrző eszközökön — ami ebben az esetben a megfigyelt állam területén 122
