Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Tabajdi Csaba: Az új szovjet külpolitikai koncepció (1985-1987)
tásával.19 Az eddigi mennyiségi szemléletre épülő politika döntően a fegyverek számában mérte a biztonság szavatolását, és lehetőleg valamennyi fegyverzetfajta terén a paritásra törekedett az Egyesült Államokkal. Mindez a második világháborús tapasztalatokból kiindulva a lehető legnagyobb biztonságra való igényként jelentkezett, és együtt járt bizonyos túlbiztosítással is. Az SZKP XXVII. kongresszusán viszont megfogalmazódott egy új biztonságpolitikai koncepció. Nem csupán arról van szó, hogy a Szovjetunió gazdasági teherbírásának függvényében „optimalizálni kell a termelési kiadások és az ország megbízható biztonságához szükséges katonai kiadások közötti viszonyt”20, hanem kialakult egy új szemléletmód is, amelyet az „ésszerű elégségesség” elvének, az „optimális biztonság” fogalmának megjelenése tükröz. Ennek lényege a biztonságot összességében szavatoló katonai, politikai, anyagi és szellemi tényezők, meghatározottságok összhangjának kialakítása, a katonai erőegyensúlynak a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén történő kialakítására való törekvés. Az „empatikus készség” is megmutatkozott a szovjet külpolitika cselekvésének tengelyét képező új biztonságpolitikai koncepcióban, amelynek értelmében a biztonságnak kölcsönösnek, sőt közösnek és komplexnek kell lennie, különben nem tekinthető biztonságnak.21 A Szovjetunió tehát egyértelműen elsőbbséget ad megfelelő külső nemzetközi környezete kialakításának, biztonsága ésszerű keretek között történő szavatolásának, a nukleáris háború elkerülése követelményeinek. Napjainkban a nemzetközi viszonyok egész rendszerében a legdöntőbb feladat a háborús fenyegetettség csökkentése, a nukleáris háború kirobbantásának a megakadályozása.22 III. A Szovjetunió külpolitikai stratégiája a fő célok lényegét tekintve alapvetően nem változott: meghatározó a folyamatosság, bár lényeges mozzanatnak tekinthető a prioritások fentebb vázolt módosulása.23 A stratégia mélyrehatóbb átalakítása csak hosszabb távon lehetséges; akkor, ha a Szovjetunió nemzetközi szerepvállalását a belső tényezők új típusú ösz- szessége alapozza meg. A Szovjetunió a külpolitikában, többek között a kulcsfontosságú fegyverzetkorlátozásban alapvető eredményeket akkor érhet majd el, ha katonai világhatalmi szerepét gazdasági, tudományosműszaki, humanitárius tényezők fokozottan lesznek képesek alátámasztani, illetve kiváltani, és ezek a jelenleginél is szervesebben beépülnek a szovjet külpolitika eszköztárába. Ez döntően a Szovjetunióban végbemenő belső átalakítás, reformfolyamat haladásától függ. Figyelemre méltó módosulás, hogy a kétpólusú, a szovjet—amerikai viszonyt Hangsúlyosan előtérbe helyező megközelítés helyett a szovjet 57
