Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához

mérésé és megismertetése iránti új elkötelezettség szabja meg. A magyar küldöttség felszólalásai természetesen bemutatták nemzeti kulturális életünk sokszínűségét, méltatták az állam alkotó hozzájárulásának szerepét és kötelezettségét a társadalom értékeit megteremtő kulturális és művészeti fejlődésben, szóltak a nemzeti kisebbségek nyelvének, irodalmának és művészetének ápolásáról, fejlesztéséről s annak a nemzet egészét gazdagító jellegéről. A helsinki folyamat történetében a legtöbb javaslatot Magyarország e fórumon nyújtotta be. Javasoltuk többek között az együttműködés fejlesztését a filmművészet, a formatervezés, a népművészet, a művészképzés és az ifjúság művészeti nevelése területén. Kiálltunk a kormányok kultúrapártoló kötelezettségei mellett. Társszerzőkkel együtt javaslatokat terjesztettünk elő a kevéssé ismert nyelveken írott irodalom fordításának, kiadásának és terjesztésének előmozdításáról és más konkrét témákról. A résztvevők többségének mély elismerését váltotta ki, hogy a fórum külföldi résztvevői szabadon és kötetlenül találkozhattak és eszmecserét folytathattak művésztársaikkal és a magyar kultúra jeles képviselőivel. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy az emberi jogok és humanitárius kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó ún. nem kormányzati szervezetek Budapestre utazott képviselői a magyar törvények és rendelkezések tiszteletben tartása mellett a fórumtól elkülönülő, nem hivatalos eszmecseréket folytassanak, s ennek keretében a magyar kormány állásfoglalásaitól gyökeresen eltérő vagy éppen azokkal ellentétes állásfoglalásokat is megfogalmazhassanak. A magyar kormányt a fórum felkérte arra is, hogy ténybeszámolót terjesszen a bécsi utótalálkozó elé, nehogy az elvégzett munka kárba vesszen.

A lényegbevágó együttműködési problémák mellett a különböző EBEÉ-értekezletek, mindenekelőtt a szakértői találkozók eljárási és szervezési kérdései is hosszú időn át vitákat és nehezen oldódó görcsöket jelentettek. A nyugatiak által követelt nagy nyilvánosság igénye és a megbeszélések nyugalmát, bizalmasságát óvó eljárási szabályok tiszteletben tartását követelő szocialista álláspont került szembe szinte minden esetben egymással. Az államok végrehajtási gyakorlatát értékelő rendszeres vitával való gyakori nyugati visszaélés is növelte az ellentéteket. Különösen az utóbbi három év tapasztalatai alapján, a megváltozott feltételek közepette a magyar küdöttségek azonban már azon igyekeztek munkálkodni, hogy kompromisszum születhessen a nyilvánosság és a végrehajtási vita kérdéséről is. E fáradozásaink sem maradtak minden eredmény nélkül. Már Bécsben sem volt nehéz, feltehetően a javasolt moszkvai humanitárius konferencián még kevésbé lesz nehéz ezekről az eljárási feltételekről kielégítő egyetértésre jutni.

A magyar diplomácia a most folyó bécsi utótalálkozón aktívan tö49