Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Balázs József: A glasznoszty szerepe a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésében
ről, akkor az ellenségkép helyébe a partnerképet kell megalkotni és terjeszteni. A partnerkép szükségképpen magában foglalja az eltérő társadalmi rendszerek sajátos vonásait is, amelyeket azonban nem szabad torzítani, tendenciózusan beállítani egyik fél részéről sem. A szovjet kollégák ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a Szovjetunióban Reagan elnöksége második szakaszában, miként változott a sajtóban az Amerika-kép és személy szerint Reagan elnök bemutatása. A nyugati résztvevők ugyanakkor Gorbacsov nyugati pozitív megítélését mutatták be, példákkal illusztrálva. Magyar részről is felmerült az a gondolat és javaslat is, hogy helyes lenne, főként nemzetközi kérdésekről minél több információt cserélni oly módon, hogy tartalmi korlátozás nélkül írjunk egymás lapjaiba. A Külpolitika című folyóiratban például ebben az évben megjelenik tanulmány, illetve cikk, francia, indiai, kínai, lengyel, NDK-beli, amerikai, szovjet és osztrák szerzők tollából. Az ilyen kölcsönös publikációk önmagukban nem oldják meg a kelet—nyugati kapcsolatokban meglévő problémákat, de sajátos hozzájárulást jelentenek a jobb megismeréshez, megértéshez és korunk legfontosabb kérdéseiben talán az egyetértéshez is. E téma vitája kapcsán a nyugati kollégák többször felvetették az újságírók mozgásszabadságának kérdését. Elismerték, hogy ezen a területen van pozitív változás a Szovjetunióban és néhány kelet-európai szocialista országban. Az erről folyó vita során ugyanakkor több bíráló megjegyzést is tettek ezzel kapcsolatban. Az egyik szovjet újságíró például szóvá tette, hogy nem kapott vízumot az Egyesült Államokba. Az ilyen konkrét jellegű oda-vissza elhangzó megjegyzések ellenére alapvetően egységes nézet alakult ki abban a kérdésben, hogy csak akkor tudnak az újságírók viszonylag objektiven írni Keletről, illetve Nyugatról, ha az információk megszerzéséhez szükséges feltételeket mindkét fél igyekszik megteremteni. Ez teljesen megfelel Helsinki szellemének. A glasznoszttyal és általában a Szovjetunión belüli reformfolyamatokkal kapcsolatban visszatérően felmerült szinte valamennyi kolléga részéről Gorbacsov személyének előtérbe állítása és a jövőbeni sorsával kapcsolatos prognosztika. Hangsúlyozták, hogy a most kialakult helyzet létrejöttében Gorbacsovnak személy szerint igen nagy szerepe van, de azért azt is fontos tudni, hogy ennek a folyamatnak valamilyen változata már Hruszcsov és Andropov ideje alatt elkezdődött. A szovjet újságírók ugyancsak hangsúlyozva Gorbacsov személyének fontosságát, arra is rámutattak, hogy ezt a belső-külső reformfolyamatot nem egyedül Gorbacsov valósítja meg, hanem az SZKP és a szovjet állam egész vezetése, és ezt a párt és a lakosság jelentős része támogatja. Hozzáfűzték ugyanakkor, hogy kétségtelenül igaz az, amit a nyugati kollégák is felvetnek; lé102
