Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kádár Béla: A külgazdaságorientált struktúrapolitika és szakosodás külpolitikai és gazdaságdiplomáciai összefüggései
A viszonylatirányítás megnövekedett s kiszélesedett szerepének s eddigi teljesítményeinek összetevői önmagukban is jelzik a továbbfejlesztés irányait. Az egyes fő országcsoportokkal folytatott együttműködés jelentősen eltérő sajátosságai következtében a viszonylatirányítás főbb feladatai, céljai és eszközei országcsoportonként fogalmazhatók meg. Együttműködés a KGST-országokkal A viszonylatirányítás aktivitásának erejét, szerepét, eszköztárát meghatározó jelleggel befolyásolja a partnerország külgazdaságirányítási és együttműködési szerveinek szervezeti alkuereje. Az állam gazdasági jelenléte a KGST-országok nemzetközi együttműködési gyakorlatában a legerőteljesebb, ennek megfelelően a magyar viszonylatirányítás jellege is szükségszerűen a KGST-együttműködésben a legaktivistább. A KGST-országok általában megnövekedett devizakitermelési kényszerei a kőolajáresés következtében megcsappant szovjet vásárlóerőkapacitás, illetve az általános és megnövekedett importéhség következtében valamennyi KGST-országban elválnak a magyar export és import lehetőségei. Ebből adódóan a korrábbinál is nagyobb mértékben eltérnek az exportőr és importőr vállalatok érdekei, mozgási törekvései. A magyar viszonylatirányítás alapvető feladata a magyar termelési egységek exportbővítési törekvéseinek összehangolása az importlehetőségekkel, szükség esetén a kivitel pénzügyi vagy adminisztratív korlátozásával. A KGST-országokkal folytatott külgazdasági együttműködés egyensúlyi követelményeinek megteremtése a viszonylatirányítási oldalról sajátos gazdaságirányítási, külgazdaságszervezeti megoldásokat tesz szükségessé : — A viszonylatirányítás első s esetenként fő lépcsőjét a szigorúbb, finomított, vállalatgazdasági export—import szándékból kiinduló s egyensúlycentrikus tervkoordináció jelentené. — A KGST viszonylatokba irányuló magyar kivitel szigorú adminisztratív ellenőrzése szükséges a vállalati exporttörekvések harmonizálása érdekében. — A külgazdasági szervezet oldaláról megfontolandó a viszonylati vállalatok létrehozása. Ilyen konstrukció feleslegessé teheti a magyar vállalatok önállóságának nagyobb mérvű csorbítását, illetve az irányítás adminisztratív eszközeinek kiterjedtebb felhasználását. A viszonylatirányítás problémáit e konstrukcióban a viszonylati egyensúlyi és megtérülési viszonyok függvényében ez a szervezet kezelné, amely egyszersmind hidat teremtene a makroökonómiai és a vállalatgazdasági érdekek között. 93
