Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
A szerződéshez egy titkos kiegészítő jegyzőkönyv is tartozott, amely az alábbi 4 rendelkező pontot tartalmazta: „1. A balti államokhoz tartozó térségben (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) területi és politikai átalakulások esetén Litvánia északi határa képezi majd Németország és a Szovjetunió befolyási övezeteinek határát. Ennek kapcsán Litvánia érdekeltségét a vilnai térségre mindkét fél elismeri. 2. A lengyel államhoz tartozó térségek területi és politikai átalakulása esetén Németország és a Szovjetunió befolyási övezeteit hozzávetőlegesen a Narew, a Visztula és a San folyók vonala határozza meg. Azt a kérdést, hogy vajon mindkét fél érdekei kívánatossá teszik-e egy független lengyel állam fenntartását, és hogy egy ilyen állam milyen határok között állna fenn, csak a további politikai fejlemények során lehet végérvényesen meghatározni. Mindenesetre e kérdést mindkét kormány baráti megállapodással fogja megoldani. 3. Délkelet-Európára vonatkozóan a szovjet fél felhívja a figyelmet Besszarábiára vonatkozó érdekeltségére. A német fél kijelenti teljes politikai érdektelenségét e térségben. 4. Ezt a jegyzőkönyvet mindkét fél szigorúan titkosként fogja kezelni.”13 A Szovjetunió külpolitikájában végrehajtott irányváltoztatás jelentősen módosította a szovjet magatartást a 2. világháború kirobbanásának előestéjén és a háború első szakaszában is. Augusztus 24-én az Izvesztyija vezércikkében foglalkozott a szovjet—német viszonnyal. A megnemtámadási szerződés, írta a lap, „véget vet a Németország és a Szovjetunió közötti viszonyban fennállt ellenségeskedésnek, amelyet a két kormány ellenségei fokozni és mélyíteni igyekeztek”.14 Ebben az írásban jelentkezett első ízben az a motívum, amely egyre jobban felerősödött a szovjet megnyilatkozásokban, tudniillik, hogy a szovjet és a német kormánynak közös ellenségei vannak. A szovjet külpolitika ettől kezdve a fő tüzet a nyugati hatalmakra zúdította, míg Németországról korrekt, sőt barátságos hangnemben írt. Ezt a szellemet tükrözte Molotovnak a Legfelsőbb Tanács 4. rendkívüli ülésén, augusztus 31-én elmondott beszéde is, amely szerint „Tegnap még a német fasiszták velünk szemben ellenséges külpolitikát folytattak. Igen, tegnap még ellenségesek voltunk a külpolitika terén. Ma azonban a helyzet megváltozott és nem vagyunk többé ellenségek. ... Csak Németország és a Szovjetunió ellenségei igyekeznek ellenségeskedést kelteni és szítani a két ország népei között.”15 Az újonnan kialakított szovjet—német viszony első próbáját a lengyelországi események szolgáltatták. A hitleri Németország csapatai 1939. szeptember 1-jén átlépték a lengyel határt. Már szeptember 3-án Rib76
