Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
gálja. A szakértők szerint a kommunizmus világméretű győzelmére még Sztálin idejében sem volt operatív terv. A Szovjetunió érdekeinek és lehetőségeinek figyelembevételével tervezi külpolitikáját, ugyanúgy, mint a többi ország. 5. Liberális körökre jellemző az előbbivel ellentétes vélemény, amely szerint a szovjet külpolitika az akció-reakció elvére épül. Ez a felfogás lehetségesnek tartja, hogy az amerikai külpolitika saját kezdeményezései révén nagyobb együttműködésre késztesse a Szovjetuniót. Egyszerűen kooperatív gesztusokat kell tenni, amelyekre a másik fél kooperációval válaszol. Szakértői vélemények naivnak tartják ezt az elképzelést, mert figyelmen kívül hagyja a szovjet külpolitika autonom, alapvetően belső késztetésekből származó jellegét. 6. A közvélemény és a politikusok egy része doktriner fanatikusoknak, másik része alapvetően cinikusoknak tekinti a szovjet vezetőket. 7. A szovjet nép is ugyanolyan, mint az amerikai, sok közös emberi tulajdonsággal, egyszerűen csak meg kell magyarázni egymásnak őszinte békevágyukat. Bialer szerint ez a nézet nem veszi figyelembe, hogy a két nép történelmi tapasztalatai lényegesen különböznek, eltérnek egymástól értékeik, magatartási normáik, prioritásaik, és a két nép eltérő politikai rendszerben él. Egymás megértése nem könnyű, ugyanakkor nem is elégséges, mert nem szünteti meg az érdekellentéteket, de hozzájárul felismerésükhöz és a konfliktusok racionális kezeléséhez. A szovjet vezetőkkel kapcsolatban alapvetően fontos annak elfogadása, hogy ideológiailag megerősített szilárd elméleteik vannak, amelyek nem egyeznek az amerikai vezetők nézeteivel. 8. Az amerikai tömegtájékoztatásban tendencia tapasztalható a szovjet nép és vezetőinek dehumanizálására. Ez a tendencia jól ismert a konfliktusok történetéből, amelyekben a szemben álló felek idealizálták önmagukat és törekedtek az ellenfél lejáratására. A nukleáris korban ez nem járható út. Nukleáris ellenfeleknek el kell fogadniok egymás jogos aspirációit, alapvető érdekeit és biztosítaniok kell a párbeszéd, a kompromisszum és a megegyezés lehetőségét. 9. Reagan elnök lehetségesnek tartotta, hogy az Egyesült Államok külpolitikájával hatást gyakoroljon a Szovjetunió nemzetközi magatartására oly módon, hogy hozzájárul a szovjet belső folyamatok felgyorsításához. Ezzel szemben az Egyesült Államok szovjet-szakértői mindig is igen korlátozottnak tartották a Szovjetunió belső helyzetének amerikai befolyásolhatóságát, beleértve a gazdasági nyomás eszközeinek alkalmazhatóságát. Bialer professzor ezután több pontban foglalja össze az Egyesült Államokról a Szovjetunióban kialakult hibás percepciókat. 60
