Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
nyeges hadászati fölényt élvezett a Szovjetunióval szemben, és inkább hajlott a politikai-pszichológiai nyomásgyakorlás alkalmazására, mint az egyenrangú partnerség elfogadására a konfliktushelyzetekben. Az összes feltétel együttes kedvező hatása csak a hatvanas és hetvenes évek fordulóján tette lehetővé a kapcsolatok háború utáni legkedvezőbb fordulatát, amely egybeesett az enyhülési folyamat kibontakozásával. A szovjet—amerikai kapcsolatok mostani javuló tendenciáját és perspektivikus lehetőségeit elemezve célszerű számbavenni a legfontosabb befolyásoló tényezők várható alakulását. A múltbeli tapasztalatok mindenekelőtt valószínűsítik a ciklikusság fennmaradását, az enyhültebb és feszültebb periódusok egymásutániságát. A jelenlegi nemzetközi kapcsolatoknak ez a centrális viszonya azonban nem szükségszerűen egyenes függvénye az ezt befolyásoló tényezők szabad játékának. Mindkét fél elkötelezettsége és politikai akaratának megléte esetén van lehetőség és esély a két globális nagyhatalom közötti konfliktusok olyan módon történő kezelésére, hogy azok ne idézzék fel periodikusan az egész emberiség nukleáris megsemmisülésének a veszélyét, ne akadályozzák a normális együttműködést a két szemben álló katonai szövetségi rendszer tagjai között, ne gyakoroljanak negatív hatást a nemzetközi légkörre, hanem ellenkezőleg, járuljanak hozzá az emberiség előtt felhalmozódott globális problémák megoldásához. A konfliktusok racionális kezelése a szovjet— amerikai viszony kulcskérdésévé vált. Ennek egyik lefontosabb előfeltétele az új gondolkodás egymásról és a kölcsönös viszonyról. * * * Az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállása, versengése és konfliktusa nagyságrendjét, kiterjedését, intenzitását és komplexitását tekintve példa nélküli a nemzetközi kapcsolatokban. Példa nélküli az a katonai szembenállás is, amely e konfliktus következményeként kialakult. Végül példa nélküli az a veszély is, amely ebből a katonai szembenállásból az egész emberiségre hárul. A szovjet—amerikai konfliktus alapvető és nem megszüntethető különbözőségekre vezethető vissza. Ezek forrása az eltérő történelmi múlt, az antagonisztikusan különböző társadalmi, politikai és gazdasági rendszer, a társadalmi értékek különbözősége, a morális—pszichológiai tényezők sajátosságai, az eltérő ideológiák és egy sor más tényező, amelyek mint nemzeti sajátosságok bármely ország és nép jellemzőjeként kimutathatók. A két nagyhatalom viszonyában a konfliktusnak ezt a példa nélküli intenzitását és globális méreteit minden bizonnyal az emberi társadalom jövőbeni fejlődési útjaira vonatkozó elképzelések éles szembenállása, illetve a saját elképzelések alátámasztá55
