Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
Kína a KKP XIII. kongresszusának előestéjén ! A nyolcvanas években a kínai folyamatok tehát kemény politikai, ideológiai és szakmai vitákban formálódtak. Az évtized közepén, a felhalmozódott feszültségek nyomán a véleménykülönbségek élesedtek, bizonyos kérdésekben az álláspontok polarizálódtak. Először is felújultak a viták a gazdasági reform alapkérdéseiről. Voltak, akik az 1984 novemberi KB- ülésen jóváhagyott, a tervszabályozás és a piaci szabályozás ötvözésére épülő koncepció határozottabb végrehajtása mellett törtek lándzsát, de hallatták véleményüket azok is, akik szerint Kína számára inkább a centralizált gazdaságirányítás reformja jelentené a kiutat. Természetesen bizonyos fokú reformellenesség is észlelhető volt. A viták másik központi témája a korábbi szocializmuskép átalakulássá, az értékek átrendeződése, sőt, eróziója volt. Nem kevesen látnak súlyos ideológiai és politikai veszélyeket a nyugati nyitásban, az „egy ország — két rendszer’’-elvben. Aggodalmaikat fokozta a nyugati gondolkodás térhódítása, főleg a városi értelmiség, a fiatalság egyes rétegeiben. Olyan elképzelések is felbukkantak, amelyek szerint a valóban sikeres modernizáláshoz Kínának végig kell járnia a tőkés fejlődés szakaszait, vagy legalább átfogó „nyugatosítási” programot kellene végrehajtania. A legélesebb ellentétek a politikai rendszer reformjának kérdéseiben, mindenekelőtt a párt vezető szerepének érvényesítésével kapcsolatban alakultak ki. A szembenállások általában ideológiai köntösben jelentkeztek. A viták és a nézeteltérések felszínre kerültek a KKP 1985-ben megtartott országos pártértekezletén is. A tanácskozás végül megerősítette az eredeti reformkoncepció alapelveit, megőrizte a konszenzust, ugyanakkor — nagyobb körültekintést és kisebb kockázatot ígérve — lelassította a reformok bevezetésének ütemét, mérsékelte a reformpolitika radikalizmusát. A nézetkülönbségek mutatkoztak meg a különböző társadalmi nyugtalanságokban. A nyugati hatások ellen irányult az 1983-as „szellemi szeny- nyeződés” elleni kampány, a japán jelenlét elleni tiltakozás fejeződött ki az akkori diákmegmozdulásokban. Az 1986 decemberi egyetemista tüntetések egyik politikai tartalma viszont a reformfolyamat lassítása miatt érzett türelmetlenség volt, de emellett — a kínai pártdokumentumok szerint — hangot kapott a párt vezető szerepét csorbítani szándékozó polgári liberalizálás követelése is. A tüntetések kapcsán, a liberalizmus térhódításáért viselt felelőssége miatt vált meg 1987 januárjában Hu Jao-pang KB főtitkári funkciójától.16 A viták éleződésére utalt az is, hogy — az említettek mintegy előjátékaként — 1985-től az ideológiai életben egyre 10
